Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Szegedtől Újvárig : az 1458-1459. esztendők krónikájához II/347
372 PÁLOSFALVI TAMÁS hogy éppen királyválasztásra készülvén összevesszenek a még meg sem választott uralkodó által majdan adományozandó címről, és emiatt ütközetet vívjanak, legalábbis életszerűtlen. Az meg végképp elképzelhetetlen, hogy ezek után, mintha mi sem történt volna, elindulnak királyt választani. Történnie kellett tehát valaminek, ami indokolta a fegyveres összecsapást. Ezen a ponton kell kitérnünk a levél eddig nem említett, de kulcsfontosságú információjára. Arról van szó ugyanis, hogy Garai László volt nádor meghalt, és halála előtt családját és birtokait Mátyás király oltalmába ajánlotta.173 Mármost világos, ha feltesszük is, hogy a Rozgonyi után menesztett hírnök tényleg 17-én reggel indult útnak, Garai mindenképpen előtte halt meg, mégpedig több nappal előtte, következésképpen 17-én nem pecsételhette meg a Frigyes megválasztásáról Németújváron kiállított oklevelet. Másrészt viszont a volt nádor pecsétje a mai napig ott függ az oklevélen. A probléma megoldására két lehetőség adódik: az egyik, hogy Garai pecsétjét már a halála után függesztették az oklevélre; a másik, hogy a pecsételés nem február 17-én, hanem előtte történt.174 Bármelyik megoldást fogadjuk is el, az eddigi értelmezés radikális felülvizsgálatra szorul. Érdemes most egy pillantást vetni magára a királyválasztó oklevélre.17 5 Az oklevél kiállítóinak névsora első pillantásra rendben lévőnek látszik: élén áll a nádor, őt követik a bárók, vagy kis jóindulattal annak tekinthető személyek: Szécsi János, a négy Szentgyörgyi gróf, Bánfi Pál, Kanizsai László és Miklós, Berthold Ellerbach, Vitovec János, Gersei Pető Miklós és György, Andreas Baumkircher,176 a bárónak már nem tekinthető osztrák Ulrich von Grafeneck, majd egy csoport tekintélyes magyar nemes. A névsor végén, mintegy utólag odabiggyesztve, áll Újlaki Miklós erdélyi vajda, szlavón és macsói bán. Nos, annyit talán nem túl nagy merészség megállapítani, hogy Újlakinak egy ilyen listán nem Ostfi Ferenc és Szerdahelyi Danes Pál mögött van a helye. A másik furcsaság, hogy hárman, az erdélyi püspök, Frangepán Márton gróf, valamint Köpcsényi Kapler János csak utólag, az oklevél margóján erősítették meg a választást, és így nyilván utólag is pecsételték meg azt. Ok tehát később, február 17. után érkeztek, ami a püspök és Frangepán esetében érthető is. A harmadik meglepő dolog éppen a már említett nemesi csoport feltűnése az oklevélben. Ötük közül háromnak: Szentgróti Jánosnak, Pölöskei Mikesnek és Asszonyfalvi Ostfi Ferencnek Újvár közelében volt a névadó vára,177 míg Szerecsen Péter-173 „der alte gross graf her Lasla von Gara etc. mit dem tode verschaiden ist [...] Item auch hat der egemelte etwenn herr Lasla von Gara etc. an seyner tode seyner sun und alle ander seyne kinder mitsampt iren erbtail unsern herren gnaden in seyne künigliche hende und beschirmung beschaiden und empfolen." 174 Arra nézve, hogy a döntéshozatal, az oklevélkiállítás és megpecsételés időpontja nem feltétlenül esik egybe, analógiát kínálnak az 1492 márciusában kibocsátott hitlevelek. Elemzésüket 1. Neumann Tibor-. Békekötés Pozsonyban - országgyűlés Budán. A Jagelló-Habsburg kapcsolatok egy fejezete (1490-1492) (Második közlemény). Századok 145. (2011) 315 köv., főleg 319-320. 175 Kaprinai II. 249-252. 176 O 1458. augusztus 4-én még Mátyásnak ajánlotta fel szolgálatait, de nem tudjuk, felajánlkozásának lett-e folytatása (DL 103 653.). Pozsonyi ispánként magyar bárónak számított. 177 Engel P.: Archontológia i. m. I. 425. (Szentgrót), 396. (Pölöske), 341. (Kígyókő).
