Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Szegedtől Újvárig : az 1458-1459. esztendők krónikájához II/347
366 PÁLOSFALVI TAMÁS telművé teszi a tény, hogy a császári udvarban tartózkodó, tehát jól informált milánói követ szerint a napot is kitűzték, amikor Frigyes Grazba megy, hogy átadja a koronát a magyar követeknek.12 5 Ugyanakkor emiatt értelmetlen lett volna Szegedre gyűjteni a városi pecséteket, hiszen koronázást úgyis csak Fehérváron lehetett volna tartani. Tegyük hozzá, dekrétumokat, amennyire tudni lehet, egyébként sem pecsételtek meg a városok. Megpecsételtek viszont olyan „dinasztiaközi" szerződéseket, amilyen például Zsigmond király és Albert osztrák herceg 1402. évi pozsonyi szerződése volt.12 6 Érdekes ebből a szempontból a királyi meghívó fogalmazása, amely szerint a bosnyák király nemcsak a határok ügyében, hanem „a királyság nagyobb ügyeiben" (in altioribus rebus regni) készül Szegedre;127 a november 29-én megismételt meghívó pedig egyenesen azt állítja, hogy Tamás István király a korona miatt (ex facto dicte corone\ érkezik Szegedre.128 Mivel tudjuk, hogy néhány évvel később az időközben apja örökébe lépett Tomasevic István jelentősen hozzájárult a Szentkorona kiváltásához,12 9 elképzelhetőnek tartom, hogy 1458 decemberében is ez képezte a tervezett megállapodás alapját. Cserében, túl azon, hogy Mátyás hozzájárult a bosnyák trónörökös házasságához a szerb despota lányával, kilátásba helyezhette számára egy szerb-bosnyák vazallus királyság felállítását, adott esetben bizonyos horvát területek átadásával.13 0 Olyasféle megoldással kísérletezett tehát, csak nagyobb léptékben, mint később az Újlaki Miklós számára létrehozott boszniai királyság esetében.13 1 Azt sem tartom kizártnak, hogy valamiféle koronázás is felmerült, hiszen Carvajal pápai legátus továbbra is Mátyás udvarában tartózkodott. Egy ilyen szerződés indokolta volna, hogy az ország communitasának valamennyi tagja hozzájáruljon, és így magyarázná a városi pecsétek helyszínre rendelését. Mindez persze csupán feltételezés;13 2 bizonyosan csak annyit tudunk, hogy Tamás 125 Haller, B.: Kaiser Friedrich i. m. 121. A dolgot ugyancsak említi Fraknói V: Hunyadi Mátyás i. m. 99. 126 Lővei Pál: Az ország nagyjainak és előkelőinek 1402. évi oklevelén függő pecsétek. In: Honoris causa. Tanulmányok Engel Pál tiszteletére. Szerk. Neumann Tibor és Rácz György. Budapest - Piliscsaba, 2009. 156., 178. 127 L. fenn a 124. jegyzetet. 128 DF 213 739., regesztája: Bártfa 163. (1041. sz.). 129 Stephanus Katona: História critica regum Hungáriáé stirpis mixtae ex fide domesticorum et externorum scriptorum concinnata. Tomulus VII. ordine XIV, ab anno Christi MCCCCLVIII ad annum usque MCCCCLXIV Colotzae, 1792. 544. 130 A bosnyák király Horvátországgal kapcsolatos terveire 1. alább. 131 Erre 1. Kubinyi András: Die Frage des bosnischen Königtums von Nikolaus Ujlaky. Studia Slavica Academiae Scientiarum Hungaricae IV (1958) 373-384. 132 Neumann Tibor kollégám felvetette azt a tulajdonképpen kézenfekvőbb hipotézist, hogy Fi igyes már ekkor feltételül szabta volna, hogy Mátyás törvényes utód nélküli halála esetén ő vagy utódai örököljék a magyar trónt, és ugyanúgy hitleveleket követelt volna a rendektől, mint Mátyás halála után. Ez valóban megmagyarázná a városi pecsétek helyszínre rendelését, két dolog mégis ellene szól. Az egyik, hogy a császár ismert feltételei között nem szerepel ilyen értelmű követelés. A másik, hogy, amennyire tudni lehet, 1463-ban, a Szentkorona visszaadása alkalmával sem került sor hitlevelek kiadására, amikor pedig a Habsburgok öröklése egyértelműen bekerült a megállapodás feltételei közé. A dolgot ennek ellenére sem lehet kizárni. Érdemes megjegyezni ugyanakkor, hogy 1490-ben, Corvin János tervezett bosnyák királysága kapcsán, a bosnyák király koronázását egyértelműen a magyar király illetékességi körébe utalták: a herceget ugyanazon a helyen kell bos-
