Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Szegedtől Újvárig : az 1458-1459. esztendők krónikájához II/347
358 PÁLOSFALVI TAMÁS vitték magukkal Szendrőre. Kubinyi András érvelése szerint az átengedni szándékozott birtokok Szilágyi Erzsébet kezén voltak, és így ő Joggal tiltakozott öccse terve ellen".6 6 Az érvelés azonban sántít, hiszen elképzelhetetlen, hogy néhány héttel korábban Szilágyi Erzsébet ne tudott volna a megállapodás ratifikálásáról, akkor mégsem tiltakozott ellene. Másodszor az is kevéssé hihető, hogy Mátyást, aki hónapok óta minden korlátozás nélkül gyakorolta a királyi hatalom valamennyi formáját, a birtokadományozástól6 7 a kegyúri jog átruházásán keresztül6 8 a pallosjog adományozásáig,6 9 bárki, akár a saját anyja megakadályozhatta volna abban, hogy öröklött birtokaival az ország védelme érdekében rendelkezzen. Sokkal valószínűbb, hogy Mátyás maga akart kihátrálni a megegyezésből, és erre használta eszközként az édesanyját, nem akarván megszegni a saját és bárói szavát. A fordulat valószínű okáról ugyanazon jelentés tájékoztat, amelyből a megállapodás ratifikálásáról értesülünk. A velencei követ azon birtokok éves jövedelmét, amelyek egykor Brankovics György despotától kerültek Hunyadi János kezére, 40 ezer dukátra, vagyis ugyanannyi aranyforintra tette;7 0 nyilvánvaló, hogy ekkora összeget Mátyás nem nélkülözhetett, még akkor sem, ha a megállapodás felrúgásával gyakorlatilag sorsára hagyta Szerbiát. Egyrészt tovább folytak a koronával kapcsolatos tárgyalások, és valószínű volt, hogy a megállapodás, amennyiben létrejön, sokba fog kerülni. Másrészt éppen a szerbmagyar szerződés ratifikálása és Szilágyi Erzsébet tiltakozása közötti időszakban érkezett meg azon győzelmeknek a híre, amelyeket Rozgonyi Sebestyén aratott a Felső Részeken Jiskra alvezérei ellen.7 1 A győzelmek nyomán reálisnak tűnhetett a remény, hogy rövid időn belül sikerül pacifikálni a vidéket, ami pedig a korona visszaszerzése mellett Mátyás kormányzatának másik fő célja volt ekkor. Rozgonyi zsoldosainak7 2 fizetéséhez pénzre, sok pénzre volt szükség, ami elégséges indok lehetett a Szilágyi-féle szerződés felrúgására. Mindez persze nem változtat a tényen, hogy 1458 júniusában, Szerbia kapcsán, Mátyás másodszor keresztezte nagybátyja terveit. Az ifjú királyt nem is érhette meglepetésként, hogy Szilágyi ezek után kapcsolatot keresett Mátyás bárói ellenzékével. Az események pontos lefolyása azonban távolról sem világos. Általában felteszik, hogy Garai rögtön Mátyás megválasztása után elmenekült Budáról, és leváltásáig már nem is tért vissza az udvarba.73 A nádor tartóz-66 Kubinyi A.: Mátyás i. m. 48. 67 A számos idevonható oklevél idézgetése helyett legyen elegendő arra hivatkozni, hogy 1459 júliusában Mátyás a tokaji uradalmat idegenítette el a Szapolyaiaknak, anélkül, hogy ez kiváltotta voll a anyja tiltakozását. Márpedig Tokaj is a Brankovics birtokokkal együtt került 1444-ben Hunyadi János kezére, így ugyanúgy a Hunyadiak „családi" birtokának lehetett volna tekinteni, mint a tóbbi volt despotai birtokot. Vö. Engel Pál: Magyarország világi archontológiája 1301-1457. I—II. Bp. 1P96. I. 444-445.; DF 244 061. 68 Fraknói Vilmos: A magyar királyi kegyúri jog Szent Istvántól Mária Teréziáig. Bp. 1895. 187. 69 DL 44 867. 70 MDE I. 28. 71 MDE I. 29.; Frangepán II. 25. A felvidéki eseményekre 1. Tóth-Szabó László: A cseh-huszita mozgalmak és uralom története Magyarországon. Bp. 1917. 306-309. 72 Lásd feljebb a 35. jegyzetet. 73 „minden ellenkezés nélkül átadta Buda várát a kormányzónak [...], majd félelmében elmenekült Budáról" - Kubinyi A.: Mátyás i. m. 42. Fraknói kevésbé egyértelmű: szerinte a szegedi egyez-
