Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Szegedtől Újvárig : az 1458-1459. esztendők krónikájához II/347
352 PÁLOSFALVI TAMÁS sem szabad túl komolyan venni. Ezzel fel is bomlott az a rövid életű konszolidációs „rezsim", amely Mátyás megválasztását lehetővé tette. Felmerül persze a kérdés, miért nem a Podjebráddal kötött megállapodást ejtették, miután Mátyás visszatért Magyarországra? Elvben ugyanis ennek is meglett volna a lehetősége. A válasz, véleményem szerint, a felső részeken, közelebbről Jiskra személyében keresendő. Nyilvánvaló ugyanis, hogy Mátyás hazatérésének időpontjában ő jelentette a legnagyobb fenyegetést, az egyes hírek szerint szolgálatában álló több ezer, nagyrészt flzetetlen, tehát harcra vágyó zsoldossal.2 4 Bár utólag tudjuk, hogy a lengyel király nem tudott, illetve nem akart érdemben beleszólni a magyar trón betöltésébe, a helyzet akkor igen kritikusnak tűnhetett. IV Kázmér felesége Habsburg Albert és Luxemburg Erzsébet leánya, Erzsébet volt, és fiuk, akinek nevében Kázmér bejelentkezett a Szentkoronáért,2 5 nemcsak a magyar, de a cseh korona örökösének is tekinthette magát. Jiskra, ha az egész országot nem is tudta volna birtokba venni a trónkövetelő nevében, állandósíthatta volna annak 1440 óta folyamatos megosztottságát, akárcsak korábban V László főkapitányaként. Ennek megakadályozása érdekében egyedül az ugyancsak érintett Podjebrád György tudott segítséget nyújtani,2 6 és adott helyzetben ez a megfontolás minden más szempontot felülírt. Hogy hosszú távon helyes volt-e a döntés, persze más kérdés.2 7 Az eddig elmondottakból következik, hogy Szilágyi, Garai és jóformán az egész magyar politikai elit csak valamikor 1458. január 24. után, de lehet, hogy csak Mátyás érkezésekor értesült a Podjebrád és Mátyás között létesült házassági szerződésről. Magam nem tartom kizártnak, hogy a megállapodás nem a fogoly Mátyásra kényszerített döntés volt,28 nem is „függetlenül és önállóan határozta el magát ezen fontos lépésre",2 9 hanem a Prágában tárgyaló Vitéz János tudatosan megfontolt műve volt. Az ő szerepéről alább még lesz szó, de annyit érdemes előrebocsátani, hogy leginkább az ő kormányzati felfogásával állt összhangban, hogy Mátyás ne egy főúri paktum foglyaként kezdje meg uralkodását. Vitéz már korábbról jól ismerte a cseh kormányzót,3 0 tisztában volt ambícióival, és azzal is, hogy Podjebrádnak mire van szüksége. Ezért vélem úgy, hogy a püspök már a prágai megállapodásban ígéretet tett Podjebrádnak arra, hogy várható királlyá választása esetén magyar főpapok fognak közreműködni a ko-24 Magyar diplomacziai emlékek Mátyás király korából I-IV Szerkesztették: Nagy Iván és Nyáry Albert. Bp. 1875-1878. (a továbbiakban: MDE) I. 10., 17. 25 L. alább a 34. jegyzetet. 26 Podjebrád Jiskrát is meghívta Strassnitzra: Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai Fényképgyűjtemény (a továbbiakban: DF) 213690., regesztája: Bártfa szabad királyi város levéltára 1319-1Ü26. I. kötet (1319-től 1501-ig). Összeállította: Iványi Béla. Bp. 1910. (a továbbiakban: Bártfa) 155. (992. sz.) 27 Bár nem szokás, érdemes elgondolkodni azon, milyen legitimációt élvezett volna Mátyás és Garai Anna esetleges fia, és mennyire másként alakulhatott volna Magyarország sorsa a frigy megvalósulása esetén. 28 Kubinyi A.: Mátyás i. m. 42., aki szerint a Garai-féle „szerződés érvénytelensége lehetővé tette a Podjebrád-házasságot"; láttuk azonban, hogy a szegedi egyezmény nem vesztette érvényét. 29 Fraknói V: Hunyadi Mátyás i. m. 56. 30 Vitéz (titkos) kancellár Prágában V László mellett: Mályusz Elemér. A magyar rendi állam Hunyadi korában. Budapest, 1958. 52-56.; DF 281 908., DL 44 744., DL 72 491., DF 263 383.
