Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Gulyás László Szabolcs: Megjegyzések az északkelet-magyarországi mezővárosok középkori fejlődésének jellemzőihez II/317
ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGI MEZŐVÁROSOK KÖZÉPKORI FEJLŐDÉSE 341 Település neve Első oppidum említés Forrás Civitas említés Forrás Dobsina 1417 Csánki D.: Magyarország történeti földrajza i. m. I. 127. Fegyvernek 1462 DL 15 695 Forró 1470 Csánki D.: Magyarország történeti földrajza i. m. I. 198. Gálszécs 1426 DL 54 553 Garadna 1498 DL 67 145 Gede(alja) 1435 DL 44 065 Gömör 1423 DL 43 565 1378 DL 56 905 Gyarmat 1418 DL 10 723 Gyöngyös 1424 DL 11 560 1399 CDH X/2. 378. Hannusfalva 1416 ZSO V: 2509. 1422 DL 57 542 Helmec 1466 Csánki D.: Magyarország történeti földrajza i. m. I. 337. Héthárs 1418 ZSO VI. 2544 1435 CDH X/7. 329. Heves 1467 DL 16 545 Homonna 1420 ZSO VII. 1644. Jánk 1466 DL 16 378 Kálló 1411 ZSO III. 1028. Kapi 1410 Csánki D.: Magyarország történeti földrajza i. m. I. 387. Károly 1439 DL 65 052 Kaza 1461 DL 15 565 Keresztúr 1517 Engel P.: Magyarország a középkor végén i. m. Kisvárda 1423 DL 54 327 Kurima 1413 (1434)9 1 DF 212 751 1415-1416 ZSO V. 1208. ZSO V: 2017. Mád 1507 DF 271 564 Margitta(falva) 1520 Engel P.: Magyarország a középkor végén i. m. Meggyes 1409 DL 30 032 1499 DL 27 392 Miskolc 1440 DL 13 581 1411-1492 DF 248 046 DF 248 042 Nádudvar 1506 DL 73 541 Nagyhatvan 1442 DL 44 342 1404 ZSO II. 3405. 01 DF 212 751. A kurimai tanács által kibocsátott oklevél, amelyben egy helyi házeladás szerepel, jelenleg nem található. Tartalmi összefoglalóját tömören a Zsigmond-kori oklevéltár és Iványi Béla is közli, utóbbi csupán egyetlen sorban. (ZSO IV 1489. és Iványi B.: Bártfa i. m. 72.). Sajnálatos módon egyik sem tudatja azonban a településre alkalmazott terminológiát. Az oklevél regesztájának szövege alapján ugyanakkor feltételezhetően oppidumként nevezhették meg a polgárok városukat. Ha még sincs igazunk, akkor is korábban történt az első oppidum-említés, mint ahogyan Engel Pál feltételezi (1467). A település sorrendben második saját kiadású, 1434. évi oklevelében a magisztrátus már így említi meg magát: „Stephanus Botner iudex necnon iurati cives opidi Curimensis". DF 212 957. vö. Engel P: Magyarország a középkor végén i. m.
