Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Gulyás László Szabolcs: Megjegyzések az északkelet-magyarországi mezővárosok középkori fejlődésének jellemzőihez II/317
338 GULYÁS LÁSZLÓ SZABOLCS zővárosunkból mindössze 14-et neveztek legalább egyszer civitasnak (ez nagyjából a 18%-uk). A 9 egyházi eredetű mezővárosnak kereken harmada (3) volt a civitas terminológiával legalább egyszer megjelölve, ugyanakkor a 39 királyi birtok genezissel rendelkező településből 21, ami viszont csaknem 54%-ot tett ki. így már teljesen kézzelfoghatóvá és számszerűsíthetővé válik az az eddig is széles körben elterjedt elképzelés, miszerint a civitas megnevezés alapvetően a királyi eredettel rendelkező településeink sajátja volt. Ez egyébként nyilvánvaló módon egyfajta mintát is jelenthetett a nem királyi eredetű oppidumokra, a főként a helyi lakosság által alkalmazott terminológiahasználatban is. Táblázatunk másról is árulkodik: amennyiben a mezővárosok kialakulásának időpontjára az oppidum elnevezés megjelenését tekintjük elsődleges adatnak (és mást a kutatás jelenlegi állása alapján nem is nagyon tekinthetünk annak!), akkor látható, hogy a magán- és a királyi eredetű települések nem párhuzamosan, azaz nem egy időben érték el ezt a rangot. A magánbirtokban lévő oppidumok kialakulása a Zsigmond-korban robbanásszerűen indult meg, s a folyamat a 15. század második felében tetőzött, habár egyes esetekben a fejlődés egészen a középkor végéig elhúzódhatott. A királyi genezisű mezővárosok formálódása azonban jóval korábban, a 14. század közepén kezdődött el, s a civitas és az oppidum terminológia ekkor még váltakozva volt használatos rájuk. A Zsigmond-korban, amikor a korábban királyi tulajdonú helységek fokozatosan magánföldesúri kézbe mentek át,85 sorra jelent meg rájuk vonatkozólag az oppidum szó használata, de a civitas is egyre-másra feltűnt, ami nyilván a korábbi királyi birtokban eltöltött időszaknak volt elsősorban köszönhető. Sokat sejtető jellegzetesség, hogy a magáneredetű oppidumokat olykor ugyan már a 14. században is civitasnak nevezik, azonban a terminológia elterjedésének csúcsa a Zsigmond-korra esik. Nyilvánvaló, hogy ebben a mezővárosi lakosság által egyértelmű mintának tekintett királyi városok jogi szintjének felértékelődése játszhatta a főszerepet. Még érdekesebb azonban, hogy a korábban királyi vagy királynéi birtokú települések egy nagyobb részével kapcsolatosan Zsigmond uralkodásának utolsó szakaszában jelenik csak meg először a civitas kifejezés. Talán a magánföldesúri függésbe került, korábban királyi jobbágyok állásfoglalását, kiváltságaik hangsúlyozását vélhetjük felfedezni e mögött a tendencia mögött. A civitas terminológia használatának „címzettje" ebben az esetben tehát értelemszerűen az új, a világi földesúr lehetett. Ha abszolút értékben nézzük az oppidum jelző alkalmazásának gyakoriságát, nagyjából a korábbi kutatásokkal párhuzamba állítható eredményt kapunk: a Zsigmond uralkodása idején egyre inkább elterjedő kifejezés első felbukkanása a 15. század közepén mutatható ki a legnagyobb számban, de egészen a középkor végéig eltartott az elterjedés folyamata.86 A fent bemutatott Északkelet-Magyarország mezővárosi fejlődésének tanulmányozása számos fontos tanulsággal jár tehát, de további szempontok al-85 A királyi mezővárosok magánkézbe kerülésének okairól 1. Mályusz E.\ A mezővárosi fejlődés i. m. 188-189. További példákat hoz Bácskai V.: Magyar mezővárosok i. m. 18-19. 86 Hasonló eredményt mutat országos mintavételen Bácskai V.: Magyar mezővárosok i. m. 14-16., 19-20.
