Századok – 2013

TANULMÁNYOK - Gulyás László Szabolcs: Megjegyzések az északkelet-magyarországi mezővárosok középkori fejlődésének jellemzőihez II/317

ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGI MEZŐVÁROSOK KÖZÉPKORI FEJLŐDÉSE 319 gítette hazánkban a mezőváros-kutatásban korábban alig-alig megjelenő regionális szemlélet kialakulását. Az egyes sajátos tájegységek mezővárosai ugyanis általában jól megfoghatóan eltérő társadalmi fejlettséggel és gazdasági karakterrel rendelkeznek, így vizsgálatuk elsősorban az érintett régiókon belül tűnik kifizetődőnek. A centralitási jellegű kutatások manapság már tudatosan és rendszeresen egy kisebb-nagyobb területen fekvő településcsoport történetének feltárását tűzik ki célul, s teszik ezt igen eredményesen. Maga Kubinyi András és a tanítványai jártak az élen a regionális szempontú város- és településtörténeti vizsgálatok terén is Magyarországon, amelyekből egyébként újabban már egyre több lát napvilágot.5 Ehhez a regionális jellegű metódushoz kíván alkalmazkodni jelen dolgozat is. Bár, be kell vallani, „Északkelet-Magyarország" önálló és egységes régióként soha nem létezett. Valójában egy kreált, áttekinthető kutatási keretként létrehozott területi egységről van csupán szó. Az érintett országrész hatalmas: északi és keleti határa gyakorlatilag maga az országhatár, míg nyugaton a Fülek-Pásztó-Hatvan vonalig, délen pedig nagyjából a Várad-Túr-Tiszavarsány vonalig tart (pontosabban, önkényesen itt tűztük ki a határait). A vizsgálandó mezővárosok nagy része így alapvetően az Alföld északi területein található. Mire jó és igazolható-e vajon az ilyen, kissé öncélúnak tűnő régióalkotás? Ha van előnye, márpedig véleményünk szerint van, akkor az éppen a vizsgált térség nagyságában és az ebből következő összetettségében áll. A terület a városfejlődés szempontjából igen sokszínű képet mutat: három fejlett szabad királyi város (Kassa, Bártfa, Eperjes) és két jelentős, erősen városias jellegű püspöki székhely is található itt (Várad és Eger).6

További jellegzetes településcsoportotjelentenek a szepességi szász városok, amelyek Zsigmond korától lengyel 5 Kubinyi András: A középkori Magyarország középkeleti része városfejlődésének kérdéséhez. Borsodi Levéltári Évkönyv 5. (1985) 7-82., Uő: Mezővárosok egy városmentes tájon. A középkori Délnyugat-Magyarország. A Tapolcai Városi Múzeum Közleményei 1. (1989) 319-335., Tóth Péter: Szempontok a borsodi mezővárosok középkori és koraújkori történetének a vizsgálatához. In: Város és társadalom a XVI-XVIII. században. Szerk. Bessenyei József - Fazekas Csaba. (Studia Miskolcinensia 1.). Miskolc 1994. 113-124. Kubinyi András: Központi helyek a középkor végi Abaúj, Borsod, Heves és Torna megyékben. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999) 499-518., Uő.: Városfejlődés és vásárhálózat i. m., Rüsz-Fogarasi Enikő: Központi helyek az erdélyi középkori vármegyékben, In: Erdélyi Várostörténeti tanulmányok. Szerk. Pál Judit, Fleisz János. Csíkszereda 2001. 20^12., Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században. (Dél-alföldi évszázadok 17.) Szeged 2002., Kollmann Örs László: Gömör és Kishont vármegyék központi helyei a középkorban. Doktori (PhD) értekezés. Debrecen, 2003., Uő: Szempontok az észak-gömöri központi helyek középkori és kora újkori fejlődésének vizsgálatához. In: Analecta Mediaevalia II. Várak, templomok, ispotályok. Tanulmányok a magyar középkorról. Szerk. Neumann Tibor. Bp. 2004. 97-172., Gulyás László Szabolcs: A mezővárosi önkormányzat funkciói és társadalmi háttere a középkori Hegyalján. Doktori (PhD) értekezés. Debrecen 2008. (kézirat). Szintén regionális szemléletről, de elsősorban régészettudományi megközelítési módról árulkodik Benkő Elek - Demeter István - Székely Attila: Középkori mezőváros a Székelyföldön. (Erdélyi tudományos füzetek 223.). Kolozsvár 1997. Hasonlójellegű, archeológiai indíttatású munka Valter Ilona: Mezővárosi kutatások újabb eredményei Észak-Magyarországon. In: Dunántúli Dolgozatok. (Történettudományi Sorozat 3.) Pécs, 1991. 195-209. stb. Új szempontként az erdélyi régió településeinek — köztük mezővárosoknak — korabeli elbeszélő forrásokban történő említéseit veszi számba, mint a városiasodás vizsgálatának lehetséges fokmérőjét Csukovits Enikő: A későközépkori városhálózat a kortársak szemével. In: A mezővárostól a rendezett tanácsú városig. Szerk. Garda Dezső. Csíkszereda 2011. 9-31. 6 A Kubinyi András-féle centralitási pontrendszerben Kassa és Várad az „elsőrendű városok" kategóriájába tartozik 43 és 41 centralitási ponttal, míg Bártfa, Eperjes és Eger másodrendű város-