Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Bácsatyai Dániel: Gesta eorum digna aeternitate laudis : közös motívumok Geoffrey of Monmouth és P. mester regényes gestáiban II/279
280 BÁCSATYAI DÁNIEL elbeszélő História a középkor legnépszerűbb olvasmányai közé tartozott. Erről nem csak az a több mint 210 fennmaradt kézirat6 tanúskodik, amelyeket Nagy-Britannia, Franciaország, s a világ egyéb könyvtárai őriznek, hanem az a számtalan irodalmi mű is, amelyet a História fejezetei ihletettek. A világirodalom Geoffrey mesélőkedvének köszönheti Lear és Cymbeline alakját, amelyeket végül Shakespeare drámái tettek halhatatlanná. A legendás királyok közül azonban Geoffrey számára a honalapító Brutus, és a hódító Arthur a legkedvesebb. A regényes mű cselekménye Trója bukásával veszi kezdetét: Brutus, Aeneas unokája, előbb kivívja fogságban sínylődő népe szabadságát a görögökkel szemben, majd hosszú bolyongás után Britannia szigetén telepedik le övéivel. Dicsőséges brit királyok generációi követik egymást, akik sikerrel veszik fel a harcot Rómával (egy ízben el is foglalják), ám végül a császárok alattvalói lesznek. A birodalom hanyatlásával emelkedik fel a szászokkal dacoló Arthur, aki nem csak a Históriában, hanem az európai irodalomban is szédületes karriert futott be. A szűkszavú évkönyvek és a nehezen keltezhető walesi népmesék töredékeiből a Nagy Sándor-hagyomány felhasználásával7 Geoffrey valóságos prózai Arthureposzt alkotott, és röviddel a História befejezése (1138 k.) után a világhódító király udvara már a lovagregényekben megelevenedő gáláns történetek színhelyeként bukkant fel. Másik talányos alakja, Merlin megformálásakor hasonlóan csekély források álltak Geoffrey rendelkezésére, ám mindez nem akadályozta meg abban, hogy a Histórián belül külön fejezetet szenteljen a mágus önálló libellus Britonum néven ismerik, ám ez a cím Nennius azonos című munkája miatt a félreértések elkerülése érdekében nincs használatban. Vö. HRB xii. 14. sz. jegyz. A legújabb bilingvis kiadás már De gestis Britonum címen utal a műre. (Geoffrey of Monmouth: The History of the Kings of Britain. Ed. Michael Reeve. Transi. Neil Wright. Woodbridge 2007. [Arthurian Studies 69.] lix.) 6 Külön kötetet szenteltek a História legújabb kritikai kiadásának előkészítői a manapság is bővülő kéziratanyag bemutatásának: Julia C Crick: The História Regum Britannie of Geoffrey of Monmouth III: A Summary Catalogue of the Manuscripts. Cambridge 1989. - A mű korai népszerűségére jellemző, hogy egyedül a 12. századból 58 kézirat maradt fenn. 7 Emil Greulich: Die Arthursage in der História Regum Britanniae des Galfred von Monmouth. Halle 1916. 47-95. Antonio L. Furtado: From Alexander of Macedonia to Arthur of Britain. Arturiana 5. (1995: 3. sz.) 72-74. A Nagy Sándor-hagyomány nemcsak Arthur, hanem Attila hun király irodalmi alakjára is rányomja bélyegét, 1. Borzsák István: A Nagy Sándor-hagyomány Magyarországon. Bp. 1984. 15-21., 33-40. - A három világhódító király karrierjének állomásai valóban meglepően egybevágnak. Nagy Sándor és Arthur foganásának (az igazi apa varázslattal elváltoztatja alakját) és trónra lépésének körülményei (az apa ellen elkövetett orgyilkosság) azonosak; mindhárom ifjú királynak azonnal szembe kell néznie ellenségeik egyesített haderejével; szembekerülnek a kor legnagyobb birodalmával, s onnan vesznek feleséget is maguknak; a birodalom elleni hadjáratuk idejére hely :artót hagynak otthon, aki árulónak bizonyul; véres csatában diadalmaskodnak, ám vissza kell térniük, s nem tudják megvalósítani további hódításokra szőtt terveiket; rejtélyes körülmények között lelik halálukat, árulás, mérgezés végez velük, Arthur és Attila esetében a házastárs (vagy a szerető) is gyanúba keveredik. A makedón és a brit király testét paradicsomi szigetre viszik, alattvalói visszatérésükben reménykednek - akárcsak a székelyek Attila fiának, Csabának visszatérésében Kézai Simon huntörténetében. A brit király a Jeruzsálemet megkímélő Nagy Sándorhoz és a Róma alól elvonuló Attilához hasonlóan szánja meg legyőzött pikt és skót ellenfeleit. Máskor a királyok olyan bőkezűen jutalmazzák meg vitézeiket, hogy maguk is pénzzavarba kerülnek. Ezek a párhuzamok csak azt igazolják, hogy mind Geoffrey, mind Kézai a Nagy Sándor-történetet felhasználva alkották meg saját hősüket, ám Florence H. Ridley a középangol Morte Arthure (1360 k.) Arthur királyának alakjában az Attila-hagyomány közvetlen hatását is felfedezni véli. Florence H. Ridley: Attila the Hun and King Arthur: A Question of Affinities. Florilegium 11. (1992) 109-112.
