Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Egry Gábor: Regionaliz mus, erdélyiség, szupremácia. Az Erdélyi Szövetség és Erdély jövője, 1913-1918 I/3
24 EGRY GÁBOR Egy másik tanulságos tervezethez, a kereskedelmi miniszterhez intézett javaslatukhoz a Kolozsvári Kereskedelmi- és Iparkamara kérte a szövetség támogatását. Előterjesztésük arra irányult, hogy a gazdasági társaságok működését szabályozó joganyagot nemzeti alapon változtassák meg. A kamara, miután kimondta, hogy a magyarság a háborús áldozatok ellentételezéseként szabad kezet érdemel nemzeti céljai megvalósításához a gazdasági életben mindenekelőtt a magyar nyelv elterjesztését tűzte ki céljául. A beadványban gyakorlatilag az egész gazdasági élet magyar nyelvűvé tételét javasolják, az iparigazolványoktól a hirdető- és cégtáblákon át a cégbejegyzésekben található földrajzi nevekig és a közgyűlési kiadványokig, valamint az üzleti élet mindennapjaiig. Emellett törvényben kötnék ki, hogy a gazdasági társaságok igazgatóságaiban és felügyelőbizottságaiban a tagok legalább fele „megbízható" magyar legyen.6 8 A megváltozott helyzet jelentős hatással volt a társadalomszervezési kísérletekre is. Már az is a szövetség ilyen jellegű fontosságának növekedésére utal, hogy szervezetek fordulnak vezető tanácsához támogatásért. Emellett azonban a személyi hálózatokon keresztüli intézményes kapcsolatok is megerősödtek. Kiemelkedő fontosságú ebből a szempontból a főispáni kar és a közigazgatás kulcsfiguráinak növekvő arányú részvétele. Ezen túl azonban megerősödöt az EMKE és a szövetség kapcsolata is, hiszen a vezető tanács tagjává választják Sándor Józsefet az EMKE egyik alapítóját, alelnökét és főtitkárát. Sándor tulajdonképpen az egyesület legfontosabb vezetője, így az EMKE igazgató választmányi tag Apáthyn, Postán és Bíró Balázson kívül immár az operatív vezetés szintjén is létre jött a két szervezet kapcsolata. A vezető tanácshoz újonnan csatlakozók ezen túl is nem egyszer komoly intézményes háttérrel rendelkeztek. Ilyen volt például Barabás Samu református esperes, Boros György unitárius egyházkerületi főjegyző, teológiai tanár, dr. Sebess Dénes, a budapesti ítélőtábla tanácselnöke, majd az Igazságügyi Minisztérium államtitkára, Veér György a kolozsvári ítélőtábla elnöke, Zombori László, az erdélyi püspök udvari káplánja, a Marianum tanára, a római katolikus státus ügyosztályi főnöke és az erdélyiek megsegítésére indított Pro Transylvania segélyakció vezetője. (Ez utóbbiban részt vállalt Bethlen István is.) Az egyéni tagsági kérelmek beadói között is találunk olyanokat, akik egyúttal komolyabb megyei vagy városi intézményeket képviselhettek. Mahász Gyula, aki már 1917 júliusában jelezte csatlakozási szándékát a szövetséghez, a Hunyad vármegyei múzeum igazgatója, a törvényhatósági bizottság tagja volt. Saját bevallása szerint ekkor már egy évtizede foglalkozott a nemzetiségi kérdéssel.6 9 Másfelől a szövetség vezetői nagyon is tudatosan törekedtek a fontosnak értékelt társadalmi pozíciók vagy kapcsolatok megőrzésére. Amikor például id. Török István református kollégiumi tanár fia elhunyt, az apa megkérte Posta Bélát, hogy helyét annak öccsével, Török Bálinttal töltsék be, amire hamarosan sor is került.70 Egy másik hasonló eset volt, amikor Kenéz Béla lemondott a ko-68 A beadvány megtalálható OSZK Kézirattár, Quart. Hung. 2456. ad 164. f. 69 Mahász Gyula levele Apáthy Istvánhoz, Déva, 1917. július 13., OSZK Kézirattár, Quart. Hung. 2456. 70 Pósta Béla Apáthy Istvánhoz, Kolozsvár, 1917. július 28., OSZK Kézirattár, Quart. Hung. 2456. 3. f.
