Századok – 2013
KRÓNIKA - Beszámoló a „The End of an Era: The Kremlin and Eastern Europe 1989-1991". Egy korszak vége. A Kreml és Kelet-Európa 1989-1991 című nemzetközi történész konferenciáról (Ism.: Vékony Dániel - Veress Dóra) I/269
KRÓNIKA 273 Kramer így azt állítja, hogy Ceaucescu elmozdítása még nem jelentette a rezsim végét, a régi rezsim tagjai még sokáig hatalmi pozícióban maradtak. Boris Khavkin (Állami Társadalomtudományi Egyetem, Moszkva) Történeti áttekintés az 1939-41-es szovjet-német titkos dokumentumok szovjet iratai nyilvánosságra hozataláról címmel tartott előadást. Az 1939. augusztus 23-án kötött szovjet-német megnemtámadási egyezményhez (Molotov-Ribbentrop paktum) csatolt titkos jegyzőkönyv eredeti változatának fennmaradását (ahogy más, a hitleri és a sztálini rendszer közötti titkos megállapodások létezését is) a szovjet vezetés fél évszázadon keresztül tagadta. Valerij Boldin, az SZKP KB általános ügyosztályának vezetője szerint azért hitették el „az egész világgal" ezt a valótlanságot, mert Gorbacsov tartott a nyilvánosságra hozatal negatív hatásaitól. A jegyzőkönyvet csupán nem sokkal a Szovjetunió széthullása előtt hozták nyilvánosságra, azonban ez nem a szovjet archívumok eredeti szövegein alapult, hanem német másolatokon. A dokumentumok eredetijének felfedése már a posztszovjet Oroszországban történt, és kevésbé tudományos, mint inkább politikai érdekek motiválták azt. Natalja Lebegyeva (Orosz Tudományos Akadémia, MoszkvaJ A történelmi igazság kezelése: Katyn című előadásában a katyni mészárlást dokumentáló iratok utóéletét követte nyomon. Irina Kazarina (Orosz Állami Jelenkortörténeti Levéltár, Moszkva) A szovjet pártarchívumok megnyitása 1989-1991-ben című előadásában az SZKP dokumentumok nyilvánossá tételének fordulópontjait, valamint az iratok fokozatos feltáráshoz közvetlenül vezető tényezőket vette számba. Gerhard Wettig (Institut für Zeitgeschichte, München) Gorbacsov és a Varsói Szerződés című előadásában két olyan tényezőt vizsgált az 1980-as évek első feléből, amelyek Wettig tézise szerint a Varsói Szerződés megszűnéséhez vezető úton kiindulópontnak tekinthetők. Közülük az egyik az 1980-1981-es lengyelországi válság, mely során a szovjet vezetés beavatkozási kísérlete a rezsim fenntartására kevés sikerrel járt. A KGST államai — köztük az NDK is — egyre nagyobb terhet jelentettek a Szovjetunió számára. Gorbacsov az NDK esetében elképzelhetőnek tartotta, hogy a gazdasági problémák megoldása esetén a kelet-németek szabadabb mozgásteret kapjanak. 1990-re végül késznek mutatkozott elfogadni, hogy az NDK-ban mélyreható változások zajlanak. A Varsói Szerződés megszűnése szempontjából a másik meghatározó tényező az amerikai ellenrakéták állomásoztatása Nyugat-Európában. Gorbacsov katona-és biztonságpolitikája megváltoztatására kényszerült, ugyanakkor az amerikai és nyugat-német állásponttal szemben elutasította, hogy az újraegyesített Németország a NATO tagja legyen. Gorbacsov arra számított, hogy az újraegyesítés hosszú folyamat lesz, ám az „Allianz für Deutschland" győzelme ráébresztette, hogy feltevése tévesnek bizonyult. Miután az újraegyesített Németország a NATO tagja lett, a Varsói Szerződés már nem maradhatott fenn sokáig; a következő év elején Budapesten döntöttek a VSZ katonai szervezetének felszámolásáról. Olga Pavlenko (Állami Társadalomtudományi Egyetem, Moszkva) A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének 1989 júliusi bukaresti ülése
