Századok – 2013

A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Frank Tibor: Magyarország az újabb angol-amerikai történeti irodalomban I/215

219 A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE lista ébredés egyik alapszövege. Deák István (szül. 1926), a New York-i Columbia Egyetem professzora először adott elfogulatlan, monografikus képet Kossuth Lajos szerepéről az 1848-49-es forradalomban és szabadságharcban, magyarra is lefordított, befolyásos munkájában The Lawful Revolution: Louis Kossuth and the Hungarians, 1848-1849 (New York: Columbia University Press, 1979; magyarul Kossuth Lajos és a magyarok 1848-49-ben, Budapest: Gondolat, 1983). Deák úttörő, szociologikus közelítésű könyvet írt a Habsburg Monarchia tisztikaráról is: Beyond Nationalism: A Social and Political History of the Habsburg Officer Corps, 1949-1918 (Oxford: Oxford University Press, 1990). Deák iskolateremtő egyéniség, aki nemcsak megalapítója volt 1968-ban a Columbia Egyetem Kelet-Közép-Európa Intézetének (Institute on East Central Europe), és munkássága nyomán a Habsburg Monarchia olyan kiváló, ma is aktív kutatói kerültek ki, mint Pieter M. Judson, Michael K. Silber, Robert Nemes, Daniel A. McMillan, Nancy M. Wingfield, Marsha L. Rozenblit, Paul Hanebrink, David Frey, Patricia von Papen-Bodek és mások - többen közülük a magyar és a Monarchia-beli kutatások mai vezető szakemberei, professzorai. Nincs itt terünk valamennyi kiváló magyar származású professzor iskolateremtő tevékenységének dokumentálására, Deák professzor példája talán elég e munkásság és jelentőségének felvillantására. Ehhez a témakörhöz tartozik Király Béla Deák Ferencről írott amerikai disszertációja és annak angol, majd később magyar kiadása (Béla K. Király: Ferenc Deák, Boston: Twayne, 1975, magyarul Akadémiai Kiadó, 1993). Ennek a kutatási területnek egyik legkiválóbb eredménye Andrew C. János nevéhez fűződik, akinek nagyívű gazdaság- és társadalomtörténete 1825-től a II. világháborúig tekintette át a magyar lemaradás történetét: The Politics of Backwardness in Hungary, 1825-1945 (Princeton, NJ: Princeton University Press, 1982). A korszak végét elemezte Vermes Gábor (szül. 1933) kitűnő Tisza István biográfiája: Tisza István (Budapest: Századvég Kiadó, 1994; Osiris Kiadó, 2001). Vermes legújabban a reformkor kérdéseihez is hozzászólt, Magyarországon jól fogadott áttekintésében: Kulturális változások sodrában. Magyarország 1711 és 1848 között (Budapest: Balassi, 2011). Ugyancsak az I. világháború végét, az azt követő időszakot tárta fel úttörő munkával Völgyes Iván (Ivan Völgyes, 1936-2001), a Magyarországi Tanácsköztársaságról szóló korai munkájában: The Hungarian Soviet Republic, 1919: An evaluation and a bibliography Hoover Institution Bibliographical series) (Hoover Institution Bibliographical Series), amelyhez hasznos bibliográfiát is csatolt, a Hoover Institution anyagára támaszkodva. A következő időszak kutatása az 1980-as években kapott lendületet és öltött testet egy sor, részben időközben már magyarra is lefordított munkában. Ebből a munkásságból Randolph L. Braham (szül. 1922) nagyszabású magyar Holocaust története emelkedik ki, elsősorban nagy adatanyagával és módszeres áttekintő készségével. Munkája először 1981-ban jelent meg, s ezzel nemzetközileg is úttörőnek bizonyult: The Politics of Genocide: The Holocaust in Hungary, 2 vols. Boulder: Social Science Monographs (New York: Columbia University Press, 1981, revised and enlarged edition, 1994). Egy sor, ezután keletkező történeti mű a szocialista korszakot és különösen annak végét elemezte. A Ká-