Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Kövér György: Fordulat, forradalom után? A magyar gazdaságtörténet-írás a nemzetközi trendek tükrében I/189
197 A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE árnyaltabban fogalmaz: „azt gondolom, különbséget kell tennünk az akkori és a visszatekintő nézet között. Bizonyára mindenki, aki ott volt a közelben a kezdeteknél, forradalomnak tekintette [...] na jó, majdnem mindenki [...] Amikor először próbáltam meghatározni, mi volt új a kliometriában, említettem az új bizonyítékok gyűjtését, de dominánsnak az elmélet sokkal explicitebb használatát tartottam. Ma, úgy gondolom, megfordítanám a sorrendet."3 3 Nagyon tanulságos, ahogy saját álláspontja módosulásának elbeszélését egy jóval idősebb, ráadásul középkorral foglalkozó gazdaságtörténész kollegája véleményéhez köti. Frederic C. Lane-ről van szó (1900-1984), akivel emeritusként többször ebédeltek együtt a Harvardon, s aki egyértelműen azt tartotta: „A kliometrikusoknál igazán nem az elmélet a fontos, hanem annak felfedezése, hogy miként használjuk fel az adatoknak azt a tömegét, amely gyakorlatilag érintetlenül hevert körülöttünk a levéltárakban." S ami a legérdekesebb, hogy ezt a „Which Road to the Past", tehát az 1979 utáni Fogel elfogadja. Mint „a múlttal való folytonosság egy másik mozzanatát".34 Ezt a fajta kettősséget érzékelhetjük Fogel egyik legközelebbi munkatársa, Stanley Engerman (*1936) véleményében is: „Többségünk a kliometriában vagy jelentős szakítást látott, vagy legalábbis a múlt jelentős kiterjesztéseként tekintett rá a történelemben és így a gazdaságtörténetben is. A kérdés egyaránt jött a gazdaságtanból és a történelemből, de középpontban a módszer állt."3 5 Ha a kliometria nemzetközi kisugárzására ismét kívülről vetünk egy pillantást, a legtalálóbb vélemény megfogalmazójaként az Ausztráliába „expatriált" Bob Hartwellt (1921-2009) idézhetjük, aki ugyan sohasem vallotta magát kliometrikusnak, mivel sohasem volt sem modellépítő, de formalizált közgazdasági teóriát sem alkalmazott, legfeljebb a kliometria néhány aspektusa érdekelte. O így összegezte tapasztalatait: „A New Economic History egy kicsit a szökőárhoz hasonlított, amely jócskán felkavarta a hullámokat, de nem gondolom, hogy nyomában jelentősen átalakult volna a táj képe. Rárakódott különböző dolgokra, különböző utakon finomításokat eredményezett. Például lelassította az ipari forradalom alatti növekedési ütemet, belekavart az életstandard-vitába, de nem hiszem, hogy sokat változtatott."36 A kliometrikus forradalom képe tehát nem csak a hajdani útitárs kívülállók szemében szelídült meg, de láthatóan a résztvevők jelentős része is elbizonytalanodott abban, hogy forradalom volt-e egyáltalán a mozgalom, amelyben közreműködtek, s ha akként élték meg, vajon miben is állott az újítás, amelyet végrehajtottak. így aztán bizonyára nehezen jut majd el a tudatukig, miért is próbálja őket valaki 2011-ben bűnbakként beállítani. 33 Reflections..., i. ra. 347. Robert W Fogel (1990). A „majdnem mindenki" említésekor Fogel többek között felsorolja David Landes-t, aki az új hullám része volt, „egy kissé idősebb és egy kissé okosabb, mint mi többiek", aki „próbálta hangsúlyozni a kontinuitás" szempontját. Uo. 34 Reflections..., i. m. 349. Robert W Fogel (1990). 35 Reflections..., i. m. 355. Stanley L. Engerman (2000) 36 Reflections..., i. m. 272. R. M. Hartwell (2000).
