Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Egry Gábor: Regionaliz mus, erdélyiség, szupremácia. Az Erdélyi Szövetség és Erdély jövője, 1913-1918 I/3
AZ ERDÉLYI SZÖVETSÉG ÉS ERDÉLY JÖVŐJE, 1913-1918 15 tárat igazgatta, az utóbbi alelnök volt. Végül érdemes még megemlíteni, hogy néhány gazdasági szervezet helyi vagy regionális vezetői is szerepet kaptak a szövetség vezetésében. (Természetesen amellett, hogy a tagok jelentős része különböző gazdasági vállalkozások igazgatóságaiban és felügyelőbizottságaiban is helyeket birtokolt.) Bustya Lajos a Marosvásárhelyi Kereskedelmi és Iparkamara alelnöke, az ipari szekció elnöke, Szakács Péter a titkára, Matskási Pál és Toldalaghy László az Osztrák-Magyar Bank ottani fiókjának cenzorai voltak. Hirsch Ödön a Gyáriparosok Országos Szövetségének kolozsvári kirendeltségét vezette, míg Rohay László a Hangya első ellenőre, majd nagyenyedi kirendeltségvezetője volt. Összességében tehát úgy tűnik, hogy az Erdélyi Szövetség a megalakuláskor kitűzött célok elérésére csak korlátozottan lehetett volna képes. Hangsúlyos ellenzékisége hátrányt jelentett a közigazgatással való érintkezésben (még akkor is, ha helyi és vármegyei szinten voltak tagjainak pozíciói) és a politikai hatalmat gyakorló döntéshozók befolyásolásakor. Másfelől a társadalmi összeszerveződést szolgálni hivatott intézményi háló is meglehetősen ritkás szövésűnek tűnik. Bár a programtervezetbe foglalt összes kiemelt területen rendelkeztek befolyással (oktatás, gazdasági élet, társadalmi szervezetek, egyház stb.), kapcsolati hálójuk semmiképpen sem tűnik átfogónak, pozícióik esetlegesek voltak. így aztán hiába Apáthy és a tagok személyes kapcsolatrendszere, az Erdélyi Szövetség ezzel együtt sem került az erdélyi intézményrendszer középpontjába. Újjászületés és a magyar szupremációs kísérlet Nem csak a világháború kitörése gyakorolt előre nem látott hatást az Erdélyi Szövetség működésére, hanem annak későbbi eseményei is. így aztán amikor a szövetség 1917 szeptemberében újra kezdte működését, már egészen más helyzetben láthatott hozzá sok szempontból meg is változtatott elképzeléseinek megvalósításához. Mindenesetre a következő alig több mint egy év a szervezet életének aktív korszaka. Elkezdődik a vidéki szervezetek kiépítése, megindul a központi kormányzat befolyásolását célzó lobbizás, egészen addig, hogy a Romániával kötendő béke tartalmába is beleszólást kérnek a szövetség vezetői, és gyűlnek a szakmai anyagok, melyek a jövő Erdélyét próbálják meg meghatározni. Az Erdélyi Szövetség helyzetének megváltozását részben az 1916 őszén lezajlott román offenzíva, majd német-osztrák-magyar ellentámadás eseményei határozták meg. A román támadás, a Monarchia hadseregének felkészületlensége és elégtelensége, a kevéssé szervezett kiürítés és menekülés nehezen leírható sokkot okozott az országrész magyar elitjében, egyúttal visszamenőleg is igazolni látszott azokat, akik a magyar-román viszonyt már a századfordulótól egyre inkább az erdélyi szupremáciáért folyó küzdelemnek, háborúnak fogták fel. Jellemző az előbb említett sokkra Pósta Béla levele Apáthy Istvánnak 1916. szeptember 20-áról.4 0 Az még csupán kötelező hazafiság, hogy a levél szerzője az éppen zajló hadműveletek kapcsán kijelenti, hogy Erdélyt természetesen megvédik a románoktól. Érzelmi állapotát bizonyosan jobban kifejezi az, aho-40 OSZK Kézirattár, Fol. Hung. 1673. 207-208. f.
