Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Ormos Mária: Lehet-e magyar történelmet írni egyetemes történelem nélkül? I/167
173 A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE lomtudósok, szakemberek, valamint harcba induló munkások — a hazájukat nem elárulni, hanem megmenteni szerették volna. A dolgok nemzetközi hálójának értelmezése nélkül megint csak megalapozatlan mutogatásokig lehet eljutni. Mindazonáltal a nagy kísérlet ismét csak hiszékenységből és álmodozásból fakadó tévedés és súlyos hiba volt. Ráadásul a Tanácsköztársaság által, illetve alatt elkövetett anomáliák a legrosszabb indulatokat hívták elő. Sokan akartak bosszút állni, sokan keresték a terroristákon kívül is a számon kérhető bűnbakokat. A legszomorúbb fejlemény viszont abban állt, hogy az ország önerejéből képtelen volt kievickélni a kátyúból. Párizsban készültek dönteni arról, hogy Böhm Vilmos elfogadható-e miniszterelnöknek, ugyanott döntöttek arról, hogy Friedrich Istvánt nem ismerik el, onnan küldtek tárgyalót azzal a feladattal, hogy segítsen megalakítani egy elfogadható kormányt, a Pesten ülésező szövetséges tábornoki bizottságnak valamint a brit főmegbízottnak volt oroszlánrésze abban, hogy Horthy Miklós kormányzó lehetett. Hozzáteszem ehhez, hogy Horthy ebben az időben masszívan politizált, méghozzá ügyesen tette ezt. Meg tudott állapodni Mardarescu román főparancsnokkal abban, hogy elfoglalhatja a Dunántúl déli részét, jó érzékkel nem állt szóba Friedrich-hel, megalkudott viszont a Dunántúl északi részén tevékenykedő Lehár Antallal, kiadott szeptemberben egy deklarációt, miszerint nem engedélyez antiszemita atrocitásokat, és ha a Nemzeti Hadseregben ilyesmi előfordul, azt ő megtorolja. Az utóbbit a fehérterror általa jóváhagyott tombolása idején jelentette ki. Mindezek után nyilatkozott arról, hogy elismeri a demokratikus eljárásokat, és nem vezet be katonai diktatúrát. Ezt egyébként megválasztása után be is tartotta. Ha valaha, Magyarország ekkoriban tökéletesen ki volt szolgáltatva a külföldnek. Sokat kellett tenni azért, hogy szuverenitását, akár csak jogi értelemben is valóban érvényesíthesse. Ennek a feltétele viszont a békeszerződés aláírása volt. Miután a nemzeti erők semmit sem tettek, és az adott körülmények között nem is tehettek azért, hogy az ország területéből akár csak egyetlen négyzetcentimétert visszaszerezzenek (néhány apró kiigazítást leszámítva), múltat feledve, a nemzetközi helyzetről tudomást sem véve keresték a felelősöket és elsősorban a fő felelőst. Mivel a Tanácsköztársaság katonai akciókat folytatott az országmentés jegyében, e szempontból Károlyi Mihály lényegében egyedül maradt a porondon. Magyarország független lett, először a 16. század óta, ám szuverenitása továbbra sem volt teljes. Az előírt leszerelési kötelezettség teljesítését ellenőrző bizottság figyelte, majd, miután a költségvetés rendbetétele és egyáltalán a gazdasági rekonstrukció beindítása érdekében külföldi kölcsönt vett fel, a pénzügyeit is külföldi bankárszemek vigyázták. Az utóbbiért már Bethlen miniszterelnök és az őt felhatalmazó kormányzó volt a felelős, és az ekkoriban szervezkedő „fajvédők" nem is mulasztották el, hogy ezt a szemükre vessék. Mindazonáltal a gazdasági élet feléledt, és a kölcsönök egymást követték. Városi, megyei, bank, üzemi, magán, egyházi stb. kölcsön csakúgy záporozott. Amikor azután egy csapásra mindez véget ért, megjelentek a Népszövetség által kiküldött nemzetközi guruk, akik kijelentették, hogy mégis csak szörnyű egy ekkora
