Századok – 2013
MŰHELY - Gyarmati György: A Restaurációból konszolidációba vajúdó Kádár-rendszer egy epizódja VI/1581
FIGYELŐ 1597 fejezésével ráadásul még némi hasznot is hajtott az utókornak - vagy legalább a közelmúltra kíváncsi történészeknek. A Baráth Magdolna és Feitl István által közreadott forrás a kommunista pártbíráskodás egyik formaváltozatába enged közelebbi bepillantást, mindazonáltal több is annál. A Rákosi Mátyás és a Kádár János nevével fémjelzett diktatúra uralmi rendjének a „kommunizmus projekten” belüli különbözőségét segít tetten érni, épp a restaurációból konszolidációba vajúdás időszakában. Rákosi — a maga idején — a döntéshozatalban ignorálta és saját politikája statisztáiként használta tettestársait. (Csak számonkérése során igyekszik azokat visszamenőlegesen maga mellé emelni, hogy redukálja, szétterítse önnön felelősségét.) Kádár viszont — a kollektív vezetés jelszava alatt — saját törekvéseinek érvényre juttatásakor már a döntéshozatali eljárás folyamatába belekompromittálta vezetőtársait. így a döntések végrehajtása során már minden vezetőtárs saját intézményi-politikai benefíciumának reszortfelelőseként juttatta érvényre az éppen soron levő párthatározatot. Míg Rákosi — státusát illetően Moszkva helytartójaként — egy szekularizált cezaropapizmus megtestesítője, Kádár inkább a kommunista oligarchia első számú felkentje volt a szovjet birodalomhoz tartozó magyar provincián.35 Az átalakulás persze több éves folyamat volt, de a közreadott anyagok egy konkrét szituációba sűrítve jelenítik meg annak lényegét. A kötet szerkesztői — a létező szocializmus idején a renegátok számlájára írt gyalázkodásból időközben szalonképessé lett — „a forradalom felfalja a saját gyermekeit”36 tétel újrahasznosításával egy helyütt érzékletesen mutatják be, hogy a közreadott dokumentációban feltűnők közül „többen tettesek és áldozatok voltak egy személyben”(ll. old.). A maga idején a kommunizmus-galaxis ingadozó normarendjének jelesei ugyanazon cselekedeteik hozadékaként válhattak hol felmagasztalt orákulumokká, hol meg rémségek megtestesítőivé. A most vizsgált esetben egykori másod-harmad vonalbeli tettesáldozatok — maguk mellé fogadott és megtartott másod-harmad vonalbeli tettesekkel szövetkezve — ítélkeztek azok felett, akiknek korábban maguk is kebelbéli kamerádjai és (hóhér)segédei voltak. A Lehallgatott kihallgatások közreadott nyersanyaga mindazonáltal egy olyan — külön — elemzést is felkínál, melynek „Esendő hóhérok és rátarti áldozatok” lehetne tárgya és címe. A cseperedőben levő ún. új politikatörténetírás, vagy még inkább a kollektív biográfia közelítésében mindenesetre ez a továbbiakban aligha mellőzhető forrásadalék, ha a huszadik századi magyar „kommunista múlt” nevű jelenség-együttesnek nem csupán az emlékezet- és amnéziapolitikáját, hanem annak emlékezet- és amnéziatörténetét is megérte35 Ez adott módot később — a rendszer fennállásának utolsó két évtizedében — a helyi oligarchák bizonyos mértékű önmozgására-önszerveződésére, változó összetételű és különböző orientáltságú „ligákba” tömörülve regionális, illetve csoportérdekek érvényesítésére, annak idején úgy mondták: „kijárására”. 36 Arthur Koestler: Darkness at Noon. Jonathan Cape, London. 1940. Németül, Sonnenfinsternis. Atlantis-Verlag, Zürich. 1946. Magyarul, Sötétség délben. Európa Kiadó, Budapest. 1988.; Wolfgang Leonhard'. Die Revolution entläßt ihre Kinder. Verlag Kiepenheuer & Witsch, Köln, 1955. (1981, 1990); Hóhér és áldozat. Ötven éve végezték ki Rajk Lászlót. Hovanyecz László interjúja Gyarmati Györggyel. Népszabadság, 1999. október 15.
