Századok – 2013
MŰHELY - Gyarmati György: A Restaurációból konszolidációba vajúdó Kádár-rendszer egy epizódja VI/1581
FIGYELŐ 1595 követté buktassák, mint azt, hogy — szóba jöhető politikai tényezőnek tekintve — a veterán kisgazdákban keressen támaszt akár Rákosi, akár az itthoni balosok megzabolázásához. Ezt sokkal inkább felmérte az itthon élő szociáldemokrata-páriák informális társasági és hírközpontja, Révész András, aki kis túlzással mindenkiről mindent tudott, mindenkivel kapcsolatban állt — itthon is, az európai szocialistákkal és a magyar szociáldemokrata emigrációval is —, de következetesen rezervált maradt.28 Ezzel épp azoknak az ambiciózus kisgazdáknak a neheztelését vonta magára, akik a szociáldemokraták kormányzótényezővé válásának szélárnyékában, abból hasznot húzva reménykedtek valamiféle „új koalícióban”. A korabeli titkosszolgálati iratok segítenek ugyan bepillantani abba, hogy mi mindent aktivizált a Rákosi és Gerő elleni pártvizsgálat, de ezek a nyilvánosság alatti/mögötti mozgolódások — úgy tűnik — nem érintették Kádár konszolidációs törekvéseinek fősodrát.29 Az első titkár — a körülhatárolt és fejek hullását kerülő tisztogatással — mindenekelőtt saját pártjának arculatát kívánta szalonképesebbé tenni az alattvalók szélesebb közössége számára, de szó sem volt arról, hogy az immár saját szája íze szerinti egypárti uralomtól akár egy jottányit is távolodva tegyen lépéseket az általa nem különösebben kedvelt szociáldemokraták, s még kevésbé az egyfolytában sebüket nyalogató kisgazdák maradéka felé. (Arra ott volt a — szintén általa gyeplővégen tartott — Hazafias Népfront a két kriptokommunistával, a díszkisgazda Ortutay Gyulával, majd az ex-parasztpárti Erdei Ferenccel az élen.) Ha a pártvezetés tájékoztatására a történtek idején — egyes fontosabbnak gondolt eseteken túlmenően is — használták ezeket a besúgójelentéseket, akkor egy áttekintő információban a változások, a súlypontok áthelyeződése is fel kellett (volna), hogy tűnjön. Arról van szó, hogy 1961 őszétől, az SZKP XXII. kongresszusától, 1962 végéig, az MSZMP VIII. kongresszusának „lereagálásáig” eltelt bő egy évben követve a bizalmas híradások mondandóját, azokból — mozaikosságuk ellenére is — kirajzolódik egy átalakulási folyamat. Míg eleinte a „kiteszem az asztalra a Sztálin szobrot és nem engedelmeskedek a revizionista Hruscsovnak és Kádárnak”30 mentalitás túlsúlyáról szóltak az ügynök-hallo28 Kádár Zsuzsa'. Révész András. In: A magyar szociáldemokrácia kézikönyve. Főszerkesztő: Varga Lajos. Napvilág Kiadó, Budapest. 1999. 446. 29 A budapesti nyilvános és nem nyilvános közéletet erősen foglalkoztató történések ugyan az egész országot érintették, de különböző mértékben és eltérő reakcióidővel. Az egyik Heves megyei kisközség, Erdőtelek informátora arról írt jelentést, hogy a maguk mögött tudott „pártkongresszusról és annak határozatairól a falu túlnyomó többsége tájékozatlan”. Az okok között kiemelten szól arról, hogy a lakosság — főként a nők — politikát hárító, „erősen vallásos érzelmű”. „Koldus Péter” ÁBTL 3.1.2. M-22.220. Alighanem még sok más ilyen arculatú kisközség volt található a korabeli Magyarországon, holott a szövetkezetesítés utolsó nagy offenzívájának lezárultával megindult a hagyományos, rendtartó helyi közösségek felbomlása. Lásd erről, Marelyn Kiss József - Valuch Tibor: Rekviem a parasztságért. Jelenkutató Alapítvány, Kalocsa-Budapest. 2011.; O Kovács József: A paraszti társadalom felszámolása a kommunista diktatúrában: a vidéki Magyarország politikai társadalomtörténete, 1945-1965. Korall, Budapest. 2012. 30 „Szemes” hangulatjelentése, 1961. november 3. ÁBTL 3.1.2. M-31.710/1.; „A XXII. kongresszuson Sztálinnak a hibáit kiemelték, helytelenítik működésének teljes elítélését, ... de azokat az eredményeket, amelyek kifejezetten Sztálinhoz fűződnek, teljesen elhallgatták”. „Rábay Sándor” hangulatjelentése, 1961. november 21. ÁBTL 3.1.2. M-39.822.
