Századok – 2013
MŰHELY - Gyarmati György: A Restaurációból konszolidációba vajúdó Kádár-rendszer egy epizódja VI/1581
1588 FIGYELŐ va — kitöltötte a rá kirótt börtönbüntetést, majdhogynem magától irányult az össztűz az aktuális vizsgálat két prominensére. Igaz ugyan, hogy Tömpe András önmarcangolástól sem mentes — forgatókönyvön kívüli — kifakadása, mely szerint, „mi, a párthűségünkben becsapott kommunisták sem vonhatjuk ki magunkat a felelősség alól”11 tíz napja ismert volt a jelentést formulázó politikai bizottsági tagok szűk körében, de ez nekik sem volt ínyükre, és még kevésbé passzolt a Központi Bizottság szélesebb fórumán hangjukat hallathatok — „Feszítsd meg!” helyett, „Bélyegezd meg, de ne tovább!” — kórusszólamába. A pártplénumnak ez a napirendi pontja legalább olyan mértékben szólt Rákosi (és Gerő) viselt dolgairól, mint magukról a jelenlévőkről, mivel — állapítják meg találóan a kötet záró tanulmányában a szerkesztők — „senki sem akart a vádló szerepéből a vádlott szerepébe kerülni”. (349. old.) Arról nem is szólva, hogy, akár csak egyet is tovább lépve, a fentebbi bűnbaklajstrom ötödik megnevezettje Kádár János kellett volna legyen. A pártvizsgálat eredeti logikája — nem hagyhatjuk retorzió nélkül Rákosi és Gerő „kártevő ténykedését” — mintegy visszájára fordult ügyük peresítésének elmaradása miatt. Ha büntető eljárás keretében még őket sem lehet felelősségre vonni, akkor sokkal inkább csínján kell bánni azoknak a számonkérésével, akik az ötvenes évek terroruralmának alacsonyabb posztjain voltak a párthatalom gépezetének funkcionális alkatrészei. A vizsgálat-jelentéstétel-határozat történésmodulok egymásra épülő logikai rendje ugyanakkor nem csupán a már szóvá tett időrendi zavar miatt bicsaklik meg. A középső elemet képező jelentéstétel — korántsem csak a szükségszerű tömörítés miatt — inkonzisztens, tartalmilag görbe tükre a vizsgálati anyagnak. E zárt láncú politikai aktus hármasságában sokkal inkább tűnik úgy, mintha az görcsösen törekedne a határozat prejudikálására, azaz onnét, a végpont felől érte — vívó nyelven szólva — elővágás, ráhatás. Az Aczél-Nógrádi jelentés nem csupán szelektálja, hanem átértelmezve tálalja a vizsgálat során elhangzottakat. A frakciózás-vád hagymázas ötletének lebegtető fenntartásán túlmenően csak a két legkirívóbb példát említve: következetesen mellőznek a jelentésükbe beépíteni minden olyan mozzanatot, amely akár Sztálin idején, akár utána a moszkvai pártvezetés magyar ügyekbe történő beavatkozását érintette. Másfelől, ahhoz képest, hogy meghallgatása során Rákosi 37 alkalommal szövi magyarázkodásaiba Kádárt — ebből 29 esetben nagyon célzatosan úgy, hogy a justizmordok reá hárítása esetén tettestársként ültesse maga mellé —, 11 Huszár Tibor: i. m. 97. Tömpe András (1913-1971) 1945^6-ban a Magyar Államrendőrség Vidéki Főkapitánysága Politikai Rendészeti Osztályának a vezetője. A Rákosi-korszakban „külszolgálaton” a dél-amerikai szovjet hírszerzés rezidense. A Kádár-korszak kezdetén a Belügyminisztérium hírszerzési osztályának (II/3.) egyik irányítója, majd 1962 folyamán — a most tárgyalt események idején — az MSZMP KB Adminisztratív Osztályának vezetője. Az év végén lemondott és nyugdíjba vonult, mert az ekkoriban zajló „bársonyos tisztogatás” közepette számos, általa kiszuperálandónak ítélt egykori ávéhás tisztet tartottak meg vezető funkcióban. 1963-tól a Corvina Idegen Nyelvű Kiadó igazgatója, majd 1967-től Magyarország kelet-berlini nagykövete. Tisztéről 1968. augusztusban lemondott, mert nem értett egyet a csehszlovákiai bevonulással. Hazatérése után 1970-től 1971 végén elkövetett öngyilkosságáig a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületének elnöke volt.
