Századok – 2013
MŰHELY - Ungváry Krisztián: A magyar megszálló csapatok a Szovjetunióban. Levéltári dokumentumok 1941-1947 VI/1561
1578 FIGYELŐ megszállók a kommunista birtokstruktúrát érintetlenül hagyták. Mivel a kötelező terménybeadásnak a falu nem tudott eleget tenni, a falu sztarosztája, akit a beadások elmaradása esetén agyonlövéssel fenyegettek meg, a közelből hívott karhatalommal azoknak a házaiban rekviráltatott élelmet, akikről sejtette, hogy segítenek a „partizánoknak”. A sztaroszta teljesen kompromittálta magát, amikor azt a feladatot kapta, hogy készítse el azoknak a névjegyzékét, akik németországi kényszermunkára behívhatóak. Azt is fel kellett tüntetnie a névjegyzéken, hogy ki zsidó származású, illetve hogy ki mióta él a faluban. Közölték vele, hogy amennyiben nem jelentkeznek „önként” legalább tízen erre a feladatra, akkor a falu ellen kollektív büntetést fognak bevezetni. Barátai és rokonai ajándékokkal és könyörgéssel akarták megvesztegetni a sztarosztát, a falu többsége pedig egyre nagyobb gyűlölettel tekintett rá. A falu zsidó lakosaiért 1942 elején egy rendőrszakasz jött a közeli városkából. Mindnyájukat elvitték annak gettójába, ahol nemsokára mindenkit meggyilkoltak. Vagyonuknak a faluban hamar lába kelt. A nyár folyamán egy napra már egy teljes, döntően baltikumiakból álló rendőrszázad jött a faluba, s lezárta annak összes kijáratát. Négy volt szovjet katonát, akik rokonaiknál húzták meg magukat, letartóztattak és elhurcoltak (később kitudódott, hogy nem messze mindnyájukat agyonlőtték). Emellett tizenöt embert kiválogattak munkára, egyikük nem sokkal később visszaszökött, ketten pedig elérték, hogy munkaképtelennek nyilvánítsák őket, így ők is hazajöhettek. A többiekről csak hosszú hónapokkal később érkezett hír különféle német munkatáborokból. Néhány hónappal később egy partizáncsoport ideiglenesen megszállta a falut, és a sztarosztát családja előtt agyonlőtte, állatait, ingóságait elhurcolta. Ezt követően hónapok teltek el, míg a közeli kisvárosból újra felkereste a helyi rendőrség parancsnoka a községet és ismét kinevezett egy sztarosztát. A falu környékén 1943 közepétől már három (egy az Armia Krajowa soraiba tartozó lengyel, egy Moszkvából irányított kommunista és egy zsidó) partizánegység is tevékenykedett, melyek mindegyike egyre magabiztosabban lépett fel a német megszálló hatóságokkal szemben, sőt azok visszahúzódása miatt elsősorban az egymással folytatott csatározásokkal voltak elfoglalva. Mindegyik rendszeresen rekvirált Smakovicsiben, ahol emiatt a lakosság gyakorlatilag éhezett. 1944 elejétől az Armia Krajowa szabályos sorozást is tartott a faluban. Egy alkalommal az SS-rendőrök és segédeik a szomszéd falu összes lakosát agyonlőtték, mert azok szinte egyáltalán nem tettek eleget a beszolgáltatási kötelezettségeiknek, ráadásul a falu közvetlen közelében merényletet követtek el egy német teherautókonvoj ellen. Smakovicsi mellett is hasonló összetűzésre került sor, amelynek következtében nem sokkal később egy partizánvadász egység vette körbe a falut. A sztaroszta ultimátumot kapott: vagy megnevezi a tetteseket, vagy a falu minden tizedik lakosát agyonlövik. A sztaroszta kínjában megnevezett három személyt, akit gyanúsnak talált, közülük egy azonban elszökött, kettőt viszont a falu főterén agyonlőttek. Ezt követően Smakovicsit már nem érte további atrocitás, leszámítva a partizánok rekvirálásait. A visszavonuló német hadsereg sem érintette a falut. Mire az első vöröskatona megérkezett, az eredetileg 250 lakosból már csak 100 élt. A többiek elpusztultak, németországi kényszermunkatáborokban sínylőd
