Századok – 2013

MŰHELY - Ungváry Krisztián: A magyar megszálló csapatok a Szovjetunióban. Levéltári dokumentumok 1941-1947 VI/1561

1574 FIGYELŐ még inkább a helyi erők javára tolódtak el. Litvániában 1944 elején az ország közigazgatását 660 német és 20.000 litván hivatalnok tartotta fenn és az itt ál­lomásozó rendőrzászlóaljak személyzetének 90%-a nem német volt. A Sztálin­grádban harcoló „német” katonák nem kevesebb, mint egyharmada volt erede­tileg szovjet állampolgár. A 6. hadsereg 1942. november közepén kelt állomány­jelentése szerint a bekerített hadosztályok 172.747 katonája mellett 51.780 szovjet segédszolgálatos szolgált.38 Ez elképesztően magas szám, amit tovább növelhetett az, hogy a statisztika a kisebb, hadtest és hadsereg-közvetlen egy­ségeket nem tartalmazza. Hitler eredetileg megtiltotta azt, hogy a helyieket fegyveres szolgálatra al­kalmazzák. Tábornokai azonban elég hamar túltették magukat ezen, és első­sorban partizánelhárításra, valamint kisegítő feladatra már 1941 őszétől felvet­tek szovjet állampolgárokat a Wehrmacht kötelékébe, illetve század- és zászló­aljszintű egységeket szerveztek belőlük. Szovjet állampolgárok több formában is harcolhattak a Szovjetunió ellen: (1) az úgynevezett „keleti légiók” tagjai­ként39, (2) mögöttes területeken alkalmazott „Schutzmannschaff’-zászlóaljak­­ban40, (3) német hadosztályokba beosztva mint „Hilfswillige”, és (4) önálló had­osztály-, illetve hadtestszintű egységekben is.41 A 6. hadsereg parancsnoka eredetileg Walter von Reichenau, egy meggyő­­ződéses náci volt, aki számos háborús bűncselekményre is parancsot adott. Tőle származik az az utasítás, amely az „alsóbbrendű zsidók kemény, de igazsá­gos megbüntetését” és az „ázsiai befolyás” teljes megsemmisítését rendelte el. Reichenau azonban 1941 végén némileg módosított álláspontján: „az a tény, hogy a háború rövid befejezése sem a keleti fronton, sem másutt nem várható, álláspontunk újragondolására kényszerít bennünket” - írta egy titkos felter­jesztésében. Reichenaunak nem volt módja nézetei gyakorlati átültetésére, mi­vel 1942. január 15-én a -40 fokban tartott futóedzése során szívszélhűdést ka­pott, és nem sokkal később repülőbaleset áldozata lett. Utóda, Friedrich Paulus vezérezredes teljes mértékben támaszkodott a helyiekre. Neki köszönhetően majdnem gátlás nélkül töltötték fel a német hadosztályokat szovjet állampol­gárokkal (elsősorban olyan önkéntesekkel, akik a hadifogságból jelentkeztek). 38 Das deutsche Reich und der zweite Weltkrieg. 6 kötet. Der globale Krieg. Die Ausweitung zum Weltkrieg und der Wechsel der Initiative 1941-1943. Szer.: Horst Boog et.al. Stuttgart 1990, 1003-1005. 39 Összesen mintegy 80 zászlóaljnyi erőben állítottak fel ilyen egységeket nemzetiségi alapon (turkesztáni, tatár, kozák, örmény, azeri, ukrán, észt, lett, litván, orosz), amelyeket 1943 után részben a Waffen-SS kötelékébe soroltak át. Lásd Joachim Hoffmann: Die Ostlegionen 1941-1943. Einzel­schriften zur mibtärischen Geschichte des zweiten Weltkrieges 19. Freiburg, 1986. 40 Ezek nagyságrendjéről mind a mai napig csak becslések állnak rendelkezésre, amelyek kb. 200.000 fős létszámot adnak meg. 1943. nyarán 26 észt, 51 lett és 30 Ktván zászlóalj létezett egyen­ként 501 fős élelmezési létszámmal. 41 Egy kalmük lovashadtest 5000 fős állománnyal, három kozák lovasezred és 16 kozák zászlóalj 1943 elejétől (ezt az év végére négy ezredre bővítették, majd önálló hadtestté szervezték át), a RÓNA rohamdandár 10.000 fővel, a 162. német gyaloghadosztály, amely teljes egészében turkesztáni kato­nákból állt, és számos más alakulat, valamint 1 észt, 2 lett, 1 ukrán Waffen-SS gyalogoshadosztály. 1945 elején állították fel részben az előzőekben említett kisebb alakulatokból a 600. és a 650. gyalog­hadosztályt, amely Andrej Vlaszov parancsnoksága alá tartozott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom