Századok – 2013
MŰHELY - Ungváry Krisztián: "Anglia a második legnagyobb ellensége Magyarországnak" A londoni magyar hírszerző rezidentúra működése saját jelentései tükrében 1951 és 1965 között VI/1513
1560 UNGVÁRY KRISZTIÁN ták végig tartani a magyar hírszerzőket. Operatív akcióik jelentős részét sikerrel zavarták. Gyakorlatilag az összes rezidensre néhány éven belül rábizonyították a meg nem engedett kémtevékenységet és elérték kiutasításukat. Mindez sokkal pozitívabb képet ad a brit elhárításról, mint ahogyan azt Angliában a cambridgei ügynökbotrányok fényében a közvélemény gondolta. Félrevezető volna azonban, ha a magyar politikai rendőrség működését a hírszerzésen keresztül ítélnénk meg. Minden bizonnyal ezen a területen mutatta az AVH a leggyengébb teljesítményt. Még inkább félrevezető, ha az itt tárgyalt, 1951 és 1965 közötti időszakról a Kádár-rendszer egészére általánosítanánk. Az 1970-es évekre a magyar hírszerzés igen jelentős mértékben átalakult. Személyi állománya is megváltozott. A „legvidámabb barakk” hírszerzői már nem esetlen páriaként mozogtak a diplomáciai parketten. Nyelvtudás, szakmai professzionalizmus és reálisan megszabott politikai célok birtokában sokkal sikeresebbek tudtak lenni, mind elődeik. De ez már egy másik történet. „ENGLAND IS THE SECOND GREATEST ENEMY OF HUNGARY” The Working of the Hungarian Intelligence Bureau in London in the Mirror of its Own Reports between 1951 and 1965 by Krisztián Ungváry (Abstract) The present study reconstructs the history of the London bureau of the Hungarian intelligence service from its establishment in 1951 to 1965. It is based on the sources of the state security and approaches the period mainly from the perspective of the intelligence officers. Evaluation of these sources, problematic in several regards, is facilitated by the fact that the officers employed in the bureau had to admit themselves in their reports, despite the embellished accounts, that they failed to accomplish their basic obligations, and their activities practically bore no fruits. This is certainly worthy of attention, for the intelligence bureau in London was an outstanding station of the Hungarian intelligence service, which is proved by the great number of officers ordered there from Budapest and by the wide range of tasks they were expected to perform. The history of the London intelligence bureau shows up all those circumstances which before 1965 prevented the Hungarian intelligence service in general from producing the expected results. The shockingly low cultural and professional niveau of the official staff, and the long survival of pre-1956 stalinist habits made in-depth political intelligence impossible. It was only among the emigrees that the Hungarian state security proved able to recruit sources of information. The staff of the London bureau was shocked by relatively serious scandals in every three years on average. The British autorities regularly expulsed Hungarian intelligence officers, several among whom left Hungary for all. Consequently, the intelligence service became almost completely de-conspired for the opposite party. Alongside a general overview of the political and intelligence problems, the study also aims at grasping the particular mistakes which by 1965 had led to the total collapse of the Hungarian intelligence in London.
