Századok – 2013
MŰHELY - Ungváry Krisztián: "Anglia a második legnagyobb ellensége Magyarországnak" A londoni magyar hírszerző rezidentúra működése saját jelentései tükrében 1951 és 1965 között VI/1513
1525 „Strasser Hilda”56 (Barna Tiborné Molnár Alice) jelentette még a hálózatot, „Bécsi” fedőnevű személyt telepíteni akarták az angol hadiiparon belül. „Feledi” azonban semmilyen kompromittálására alkalmas (azaz titkos) információt nem adott, „Strasser”-t hírszerző lehetőségek miatt nem foglalkoztatták, „Lovag” személye pedig a brit elhárítás érdeklődésébe került és ezért a kapcsolatot szüneteltetni kellett. A rezidentúra ezúttal már személyekre lebontott feladatokat kapott. Ez a következőket tartalmazta: beépülni hálózattal a Külügyminisztérium, Hadügyminisztérium és az egyéb minisztériumok valamint az ENSZ és a NATO apparátusa, valamint a burzsoá pártok és szakszervezetek és a magyar és más emigrációs szervek apparátusába, valamint az angol hírszerző és elhárító szervekbe. Mindehhez a Központ is nyújtott némi segítséget, Magyarországon beszervezett és Angliába kijuttatott személyek révén. A célok meghatározása semmilyen módon nem volt kapcsolatban az objektív lehetőségekkel. Egy év alatt 11 beszervezési folyamat indult el, de ezek mind csak a puhatolódzásig jutottak, a hírszerzők társadalmi kapcsolatokkal alig rendelkeztek, mivel a követség rendezvényeire — annak a korábbi disszidálások kapcsán kialakult rossz híre miatt — nem jöttek el a meghívott angol személyek. A Központ felkészületlenségét mutatja, hogy a teljes rezidentúra ismét dekonspirálódott a követség tagjai előtt. A hírszerzőtisztek kiérkezése előtt ugyanis kiküldték a követségre káderlapjaikat, amelyen szerepelt nyelvtudásuk, iskolai végzettségük, valamint hogy csak két hónapja KÜM beosztottak - ennek következtében személyük állandó beszédtémává vált, mindenki azzal foglalkozott, hogy kiderítse, miért is kerültek követségi állományba.57 A feladatok között újra megjelent a tudományostechnikai hírszerzés is. A brit elhárítás továbbra is szigorú ellenőrzés alatt tartotta a követség alkalmazottait. A követségen belül technikai beépülést hajtottak végre, a rezidensek lakásait több alkalommal feltörték és demonstratív módon átkutatták anélkül, hogy bármit elvittek volna. A hírszerző tisztek alig tudták elhagyni a követség épületét a figyelők lerázása nélkül. Emiatt rendkívüli nehézségeket okozott a társadalmi kapcsolatokkal és az ügynökjelöltekkel való találkozás. Azt a lehetőséget, hogy a beszervezésekre Magyarországra történő beutazások alkalmával kerüljön sor, nem lehetett használni, mivel a követség magánszemélyeknek gyakorlatilag nem adott ki vízumot, ha ahhoz nem fűződött operatív érdek. Ez viszont egyértelmű helyzetet teremtett a brit elhárítás számára. A beutazók száma egyébként is hihetetlenül alacsony volt: 1954-ben például 404 magánszemély kért beutazási vízumot, de csak 126-an kaptak beutazási engedélyt.58 Sztálin ugyan 1953-ban meghalt, de az „ideológiai elhajlások” elleni harc nem szűnt meg a követség dolgozói között. Példa erre Peszleg Rudolf jelentése Turopoli Imre áv. fhgy. magatartásáról: „A nézeteltérés úgy kezdődött, hogy Szanyi elvtárs egy alkalommal átírta Turopoli elvtárs által készített átiratot, melyben helyesírási hibák és fogalmazási zavarok voltak. Ezt Turopoli elvtárs A LONDONI MAGYAR HÍRSZERZÉS 1951 ÉS 1965 KÖZÖTT 56 ÁBTL Bt-240/1, „Strasser Hilda” és „Pierre” Anyagát 1967-ben zárták le. 57 ÁBTL 0-8-003/11, 84-85. 58 ÁBTL 0-8-003/11, 239.
