Századok – 2013
MŰHELY - Ungváry Krisztián: "Anglia a második legnagyobb ellensége Magyarországnak" A londoni magyar hírszerző rezidentúra működése saját jelentései tükrében 1951 és 1965 között VI/1513
1516 UNGVARY KRISZTIÁN nak személyzete azonban egyáltalán nem vett részt az alább tárgyalt hírszerzési ügyekben. A hírszerző munka késői beindítása a londoni követség állománya „gleichschaltolása” elhúzódásának tudható be. Magyarország csak 1947-ben, a párizsi békeszerződés aláírása után vette fel követségi szinten a diplomáciai kapcsolatot Nagy-Britanniával. Három éven keresztül Londonban nem kommunista diplomaták vezették a képviseletet. Az első követ Bede István (1947-1948), majd Erőss János (1948-1949) a magyar politikai helyzet miatt disszidált. Ókét Bolgár Elek13 1949-1951), Horváth Imre (1951) majd Katona István (1951-1953) követte. A hírszerzés alapvető szervezési egységei minden országban a rezidentúrák voltak, amelyek valamilyen szervezet (követség, kereskedelmi kirendeltség, utazási iroda, stb.) fedése alatt működtek. A rezidentúrák egy része „nyíltnak” számított abban az értelemben, hogy az ellenséges elhárítás előtt nyilvánvaló volt a képviselet hírszerző funkciója: ezek voltak Magyarország külföldi diplomáciai képviseletei - másik része viszont titkosnak, ezek vagy kereskedelmi illetve turisztikai fedéssel működő kirendeltségek, vagy ennél is mélyebben konspirált, ámde egyszerre több hírszerzőtisztet illetve információforrást foglalkoztató intézmények voltak. A rezidentúrák a központi szervek, azaz az ÁVH VIII. főosztálya (1956 után BMII/3. osztály, 1962 után III/I. csoportfőnökség) irányításával működtek (az irányító szervezetet a továbbiakban Központ néven szerepeltetem). Az egyes rezidentúrák feladataik és lehetőségeik szerint több irányba („vonalakon”) folytattak hírszerző tevékenységet. Jelentéseikben az „A”-vonal az állami, gazdasági és politikai szervezetekbe történő behatolást, a „B”-vonal az ellenséges emigráció elleni munkát, a D-vonal a harmadik országok elleni tevékenységet (esetünkben az Angliában tartózkodó külföldieken át folytatott információszerzést) jelentette. Ehhez jött 1952-től az „F”-vonal, azaz a gazdasági hírszerzés. A „H”-vonal a belső biztonsági ellenőrzést jelentette. Egyes rezidentúrák az összes itt említett vonalon tevékenykedtek, mások csak egy részükön. A rezidentúrákat a Központ folyamatosan utasításokkal látta el, minősítette a jelentéseiket, gondoskodott a látókörbe került személyek nyilvántartásba vételéről, tippeket adott beszervezésekre, telepítéseket készített elő, stb. Beszervezésekre csak központi engedély után kerülhetett sor. Bár források hiányában a szovjet állambiztonság szerepéről csak töredékes adatokkal rendelkezünk, annyi bizonyos hogy a magyar követségeken nem szolgáltak szovjet összekötők.14 Londonból 1951-ig az említett két követen túl egy ügyvivő, két első titkár egy attasé (és 1954-ig további négy diplomáciai beosztott) disszidált.15 Ezek a 13 Bolgár Elek (1883-1955) jogász, történész, egyetemi tanár. 1919-ben Kun Béla helyettese a külügyi népbiztosságon, 1937-től a Szovjetunióban élt, 1945 után egyetemi tanár és külügyi államtitkár, prágai, londoni követ. 14 Baráth Magdolna: Adalékok a magyar és a szovjet hírszerző szervek együttműködéséhez. In: Megértő történelem: tanulmányok a hatvanéves Gyarmati György tiszteletére (szerk. Baráth Magdolna, Bánkuti Gábor és Rainer M. János) 31. A tanácsadók kérdésére még lásd A. F Noszkova: Szovjet tanácsadók a kelet-európai országokban: a rendszer megalapozása 1945-1953. In: Múltunk, 1999/1. szám, 203-219. és uo. A magyar Belügyminisztérium szovjet tanácsadói (közreadja Kajári Erzsébet), 220-232. 15 ÁBTL 0-8-003/11, 160.
