Századok – 2013
KÖZLEMÉNYEK - Vörös Boldizsár: „Nagy Péter 1703 és 1710 között tizenkilenc ízben küldött tüzértiszteket Rákóczinak és két ízben ágyúkat". Propagandisztikus történelemhamisítás a szovjet-magyar jó kapcsolatok megalapozása érdekében I/131
150 VÖRÖS BOLDIZSÁR nek és az ezek felhasználásával megalkotott történettudományi munkáknak. A problémát Hegedűs érzékelte is és — tudományos ismeretterjesztő munkájában csak ebben az egy esetben alkalmazva e megoldást — lábjegyzetet fűzött a jelenet leírásához, félreérthetetlenül rámutatva arra, hogy honnan is származik az információ: „E jelenet forrása Fogarasi-Illés Magyar-orosz történelmi kapcsolatok c. könyve."48 A sajátos kettős: először a „korabeli történelmi dokumentumára: Morozov naplójára, majd az ezt felhasználó-ismertető munkára: a Fogarasi-Illés-féle kötetre való hivatkozással Hegedűs minden bizonnyal arra is törekedett, hogy megvédje magát e különös ábrázolás közzététele miatti esetleges bírálatoktól. Míg tehát korábban Illés Béla alkotott meg történelmi dokumentumokat, hogy a fiktív figurákat és eseményeket valóságosakként fogadtassa el olvasóival a szovjetbarát propaganda hatásossága érdekében, az 1947-es munkában már az ő kitalációkat tartalmazó cikke volt hivatott hitelesíteni a releváns forrásoknak és az ezek alapján elkészített történettudományi műveknek ellentmondó leírást. Ugyanakkor a Rákóczi-szabadságharc orosz támogatásáról az Új Szó főszerkesztőjének cikkében olvasható információkat Hegedűs nem tekintette a forrásokkal és a szakirodalommal olyannyira ellentéteseknek, hogy külön lábjegyzetekkel látta volna célszerűnek megadni azok eredetét. így bármiféle hivatkozás nélkül állította, hogy a szabadságküzdelem idején „a világpolitika akkori helyzete következtében komoly külföldi segítséget sehonnét sem lehetett várni. Legföljebb pénzre és katonai szakemberekre számíthatott Rákóczi. Ezekre mindvégig szüksége is volt. [...] a korszerű hadsereghez nem volt elegendő szakképzett tisztje, leginkább tüzérekben mutatkozott állandó hiány. Ezeket a szükségleteket főleg Oroszországból pótolta. Az állandó háborúval elfoglalt Nagy Péter katonát és hadianyagot ugyan nem küldhetett, de pénzzel és tüzértisztekkel szüntelenül segítette a magyar mozgalmat. Franciaország segítsége már bizonytalanabb volt".4 9 Illés kitalációjának felhasználásával tehát e tudományos ismeretterjesztő munkában I. Péter Oroszországa szerepelhetett a Rákóczi-szabadságharc legjelentősebb külföldi támogatójaként (még ha leírásába Hegedűs, minden bizonnyal valószínűtlennek tartva, nem is vette át az 1945-ös cikkből azt a mozzanatot, hogy a cár ágyúkat is küldött Rákóczinak), amellyel a magyar politikus már a küzdelem terveinek kigondolásakor szövetségesként számolt és amely mozgalmát „szüntelenül" segítette - megelőzve Franciaországot a fontossági sorrendben. Ez pedig aktuálpolitikai szempontból alkalmas volt arra, hogy történelmileg megelőlegezze, legitimálja a művet megjelentető Szikra kiadót működtető Magyar Kommunista Párt által propagált „szovjet-magyar barátság"-ot. A kitalációt ez esetben az olvasók számára nemcsak az hitelesíthette, hogy a fiktív elemek valós személyek, események, dokumentumok között kaptak helyet, hanem a kiadvány tudományos ismeretterjesztő (a borítóján olvasható meghatározás szerint: „népszerű ismeretterjesztő"5 0 ) volta is, ami azt su-48 Hegedűs G.: II. Rákóczi Ferenc i. m. 10. 49 Hegedűs G.: II. Rákóczi Ferenc i. m. 11. 50 Hegedűs G.: II. Rákóczi Ferenc i. m., a borító 2. oldalán a kiadványsorozat jellegének meghatározása: „Népszerű ismeretterjesztő füzetek".
