Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Stark Tamás: A hosszú út az "idegen" zsidók galíciai deportálásához VI/1461
1486 STARK TAMAS ország árnyékában a KEOKH-nak olyan kihívásokkal és feladatokkal kellett szembenéznie, amelyek humánus kezelése és megoldása a szakszerűség mellett morális szempontok figyelembe vételét is igényelte volna. A szervezet azonban morális megfontolásokra érzéketlen volt, vezetői potenciális ellenséget láttak szinte valamennyi, hosszabb vagy rövidebb ideig Magyarországon tartózkodó külföldi állampolgárban. A KEOKH hivatalnokai megkülönböztetett figyelmet fordítottak azon, állampolgársággal nem rendelkező személyek felderítésére és kiutasítására, akik az izraelita felekezetihez tartoztak. A KEOKH korai történetének feldolgozója vonatkozó tanulmányában kiemeli: „Érdemes megjegyezni, hogy a jelentésekben minden alkalommal kitértek arra, hogy a razzia során hány zsidó vallású embert állítottak elő, illetve utasítottak ki,”61 A razziák ellenére az 1931. február 20-án és március 5-én megtartott koronatanácson a kormányzó a jegyzőkönyv szerint „utal arra, hogy dacára a belügyminiszter rendelkezéseinek, állandó zsidóbeözönlés észlelhető, különösen a keleti és északkeleti megyékben. ”62 A téma aktualitását a gazdasági világválság nyomán Magyarországon is jelentkező társadalmi feszültségek adták. A kormányzó az országban tapasztalható és tüntetések formájában is megnyilvánuló nyugtalanságok hátterében részben az „idegen” zsidókat látta. „A főméltóságú úr szerint a zsidók beözönlése bizonyos összefüggésben van az előbb letárgyalt tüntetésekkel. Csodálatosképpen a legutóbbi kommunista letartóztatásokkal mindig zsidók szerepelnek...”63 A koronatanács határozatként ki is mondja: „A zsidó beözönlés minden törvényes eszközzel meggátlandó; az alsóbb fokú hatóságok e részbeni működése a belügyminiszter által szigorúan ellenőrizendő.”64 A KEOKH nemcsak a nácik elől menekülő, hanem a hosszú ideje Magyarországon élő zsidókat is szemmel tartotta. A zsidó menekültek kérdése Magyarországon az első világháború óta a náci hatalomátvétel után vált ismét akuttá. Számadatok nem állnak rendelkezésre arról, hogy hányán érkeztek Németországból. Tény, hogy a pesti izraelita hitközség központjában, a Síp utcában már 1933 januárjának elején olyan sok, segélykérő német zsidó menekült jelentkezett, hogy a velük foglalkozó tisztviselők számát fel kellett emelni.65 Annak ellenére, hogy a menekültek elsősorban nyugatról érkeztek, a magyar sajtó egy része, valamint számos képviselő továbbra is a galíciai zsidóság beözönlésének megakadályozásáról, illetve az asszimilálhatatlannak tartott „keleti” zsidók kiutasításának szükségességéről beszélt. Túri Béla kormánypárti képviselő a képviselőházban 1934. május 28-án azért ostorozta a Gömbös kormányt, mert az szerinte könnyelműen lehetővé tette „... a Kelet-Magyarországon történő újabb galíciai letelepedéseket. ” A képviselő forrásként pontosan meg nem nevezett újságokra hivatkozott.66 Károlyi 61 Kovács Tamás: A Belügyminisztérium rendészeti és karhatalmi feladatai 1920 és 1944 között. In: Pécsi Határőr Tudományos Közlemények, X. kötet, Pécs, 2009. 161. 62 Horthy Miklós irataia: i. m. 87. 63 Uo. 64 Uo. 65 Lásd: Egy délelőtt a Síp utcai emigráns hivatalban. Egyenlőség, 1933. január 13. 66 Az 1931. évi július hó 18-ára hirdetett Országgyűlés Képviselőházának Naplója, Huszonharmadik kötet. Budapest, Az Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság Könyvnyomdája, 1934. 301.
