Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Stark Tamás: A hosszú út az "idegen" zsidók galíciai deportálásához VI/1461
1470 STARK TAMAS záros határidőn belül elutaznak, inkább a segítséget se vegye fel: koplaltak és sínylődtek, csak hogy vallásos és társas életük roncsait megőrizhessék. Akiknek a galíciai menekültek új mártiriuma iránt van érzékük, azok mindent elkövettek, hogy megfelelő megoldást eszközöljenek ki” - írja róluk az Egyenlőség 1915. május 9-én megjelent tudósítása. Vita a zsidóságról Minél inkább elhúzódott a háború, és minél távolabb került a végső győzelem reménye, annál erőteljesebben kezdett jelentkezni a minden baj okát a zsidóságban kereső szemlélet. 1917-re a zsidókérdés a magyar közélet legkülönbözőbb fórumainak lett fontos témája. Jászi Oszkár folyóirata, a Huszadik Század három körkérdést intézett számos íróhoz, egyetemi tanárhoz és közéleti személyiséghez a „zsidókérdésről”. Nem véletlen, hogy a téma a világháború negyedik évében került előtérbe, akkor, amikor a háborús erőfeszítések már hiábavalónak tűntek, és az általános kimerültség közepette egyre többen a zsidóságot, különösen a Magyarországra menekült vagy már hosszabb ideje itt élő keleti-zsidóságot okolták a növekvő terhekért, az áruhiányért és a lakosság egyes rétegei közötti, növekvő különbségekért. A Huszadik Században lefolytatott vitát a Jászi köréhez tartozó Ágoston Péter provokálta ki a „Zsidók útja” című könyvével. Ágoston vaskos, nehezen olvasható, de gondolatébresztő könyvében arra kereste a választ, hogy ki a zsidó, miért van zsidókérdés és mi az oka az antiszemitizmusnak. Hosszú és néhol homályos fejtegetéseiből egyértelműen kiderül, hogy ő is két részre osztotta a magyarországi zsidóságot. Az egyikbe tartoztak a „nem-zsidó zsidók”, azaz a modernista neológok, akik beolvadni akartak, a másikba a „zsidó-zsidók”, az ortodoxok, akik az elkülönülésre helyezték a hangsúlyt. A szerző maga is leírta, hogy a háború hozta elő a korábban is meglévő, de jelentős szerepet nem játszó antiszemitizmust. A zsidókérdés akuttá válásában a keleti bevándorlást tartotta döntő tényezőnek. „... mert a magyar kultúrált zsidó nem elég erős arra, hogy a keletről beözönleni készülő kultúrálatlan zsidóságot rövid időn belül felemelje. De a magyarság sem elég erős arra, hogy a folyton beözönlő keleti zsidóságot önmagába beolvassza. A beözönlés veszélyezteti a magyarrá lett zsidóságot, hogy visszahúzza a kultúrálatlanságba, veszélyezteti a magyarságot, mert eggyel több nemzetiséget jelent.”16 17 A monumentális könyv elejéről származó idézet mondanivalóját a szerző olyan fontosnak tartotta, hogy műve végén is kitért a bevándorlás kérdésére. „A világháború egyszerre megnyitotta Bukovina és Galícia rejtekeit előttünk. Ott már él a zsidó nemzetiség és jogokat követel. Ha a Kárpátokon mind nagyobb számban átjövő zsidóság ezt fogja nemzetisége részére nálunk is tenni, akkor az utolsó század magyarosítása egy csapásra eltűnik vagy pedig a nemzsidó zsidóságnak akkor kell majd elszakadnia a zsidóktól.”11 „Az 16 Ágoston Péter: A zsidók útja. Nagyváradi Társadalomtudományi Társaság, [Nagyvárad], 1917. 6-7. 17 Uo. 306-307.
