Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Ladányi Andor: A második zsidótörvény VI/1423
1447 közvélemény magától követelte volna, hanem inkább azért, mert a közvéleményt mesterségesen ilyen hangulatba ringatva, annak figyelmét el akarták terelni más sokkal súlyosabb eseményekről, problémákról és törekvésekről”. Az 1. §-sal kapcsolatban azt hangsúlyozta, hogy „megengedhetetlen, keresztényiden, embertelen és igazságtalan minden általánosítás”, de konkrétan csak az 1848. január 1-je előtt Magyarországon élt, keresztény hitre áttért zsidók érdekében tett módosító javaslatot. Ezt Dulin Jenő és Payr Hugó is támogatták (más — az 1867. évi, illetve a századforduló utáni — terminus megállapításával). A liberális és a szociáldemokrata képviselők egészében véve elfogadhatatlannak tartották ezt a szakaszt, ugyanakkor a liberális képviselők, valamint egyes kisgazdapárti, kereszténypárti, disszidens valamint független képviselők több módosító javaslatot is benyújtottak. Felhívták a figyelmet az e szakaszban foglaltak ellentmondásos, áttekinthetetlen voltára is. Tasnádi Nagy e paragrafusnak egyszerűbb, világosabb szövegezésére tett javaslatot (ez egyébként már e szakasz ötödik szövege volt), de az e szakasz bonyolultságán nem sokat változtatott. A képviselőház végül is e paragrafust Tasnádi Nagy módosításával együtt fogadta el.39 A javaslat 2. §-át a képviselőház a kivételezendők körét kiterjesztő bizottsági javaslatnak megfelelően fogadta el. Eszerint a törvény rendelkezései nem alkalmazhatók a legalább egy ízben kitüntetésben részesült hadirokkantakra, a hősi halottak gyermekeire, a nyugdíjas egyetemi tanárokra, a keresztény egyházak tényleges vagy nyugdíjas lelkipásztoraira, valamint az olimpiai bajnokságot szerzettekre. Az ellenzéki képviselők további módosító javaslatait — így a kivételezések kiterjesztését a 25%-os hadirokkantakra, a Károly-csapatkeresztet szerzettekre, a tudományos, az irodalmi és a művészeti érdemekkel rendelkezőkre — nem fogadták el.40 A választójogra vonatkozó szakasszal kapcsolatban az ellenzéki képviselők felléptek a zsidók választójogának korlátozása ellen, de Zsitvay Tibor és Tahy László sem tartotta közjogi tekintetben e szakaszt elfogadhatónak, Payr Hugó pedig a felsőház tagjait érintő bekezdés törlését javasolta. E szakasszal kapcsolatban többen rámutattak a Magyarországon lakás igazolásának nehézségeire is. A képviselőház azonban a bizottság javaslatának megfelelően fogadta el e paragrafust (amely csak azt a módosítást tartalmazta, hogy az addig megválasztott felsőházi tagok megtarthatják tagságukat). A törvényjavaslat 5. §-ában foglaltakat a bizottság — a szerzett jogokat semmibe véve — lényeges mértékben szigorította: módosítása értelmében a zsidó tanárokat és tanítókat, továbbá a községi jegyzőket 1943. január 1-jéig, a zsidó ítélőbírákat és ügyészeket 1940. január 1-jéig nyugdíjazni kell, illetve a szolgálatból végkielégítéssel el kell bocsátani. Az ellenzéki képviselők jogi és emberségi szempontból sorra tiltakoztak e módosítás ellen, sőt többen közülük az egész szakasz törlését kívánták - a képviselőház azonban elfogadta a bizottsági módosítást. E szakaszhoz egy újabb módosítás is járult, amely annak rendelkezéseit a társadalombiztosító intézetek orvosaira vonatkozólag is irányadónak tekintette, azzal, hogy a zsidó szerződéses orvosok jogviszonyát egy évi felmondással meg lehet szüntetni. A MÁSODIK ZSIDÓTÖRVÉNY 39 KN XXII. k. 404-419. 40 KN XXII. k. 419^38.
