Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Ladányi Andor: A második zsidótörvény VI/1423
1429 nyújtása előtt nem adhat részletes felvilágosítást, de bizalmasan tájékoztatta a küldöttséget a kormány felfogásáról: „A magyar politika évtizedeken át a zsidóság asszimilációjára törekedett. Ezt szolgálta az emancipáció, recepció, a vegyes házasság megengedése stb. Az asszimiláció nem sikerült, szembe kell néznünk a helyzettel és ennek eredménye gyanánt az eddigi politikánknak az ellenkezőjét kell követnünk: disszimilatív politikát. Annak a módját kell megkeresnünk, hogy élhet a zsidóság a magyarság mellett, de együtt, összefonódva nem élhetnek. Kisebbségi meggondolás van előtérben.” A küldöttség tagjai ez ellen határozottan tiltakoztak, a kisebbségi elnevezést is beleértve. Imrédy ezért esetleg a népcsoporttá nyilvánítást tartaná lehetségesnek, lényegében „faji megoldásról van szó”, és hangsúlyozta, hogy „ez a kérdés le van zárva”. Ezzel összefüggésben felmerült a zsidók külön szavazati jogának és külön politikai képviseletének kérdése; a küldöttség ezt súlyos diszkriminatív lépésnek tekintette. Imrédy viszont leszögezte, hogy ez a zsidók közjogi és gazdasági elkülönítésének „szükségképpen következménye”. Stern Samu a zsidónak tekintendők körével kapcsolatban azt a megoldást javasolta, hogy akiknek ősei 1850-ben az országban éltek és teljes mértékben asszimilálódtak, kivételt képezzenek, Imrédy azonban kijelentette, hogy ez elvi ellentétbe ütköznék, nem az asszimilációra helyezik a súlyt, „mi külön népcsoportnak tekintjük Önöket”. A további kérdéseket illetően a miniszterelnök közölte, hogy a megállapítandó arány az első zsidótörvényben meghatározott 20%-nál jóval alacsonyabb lesz, az 1919. augusztus 1-jei határidő helyett korábbi terminus szerepel majd a javaslatban, és a vegyesházasságokból származó gyermekek esetében a leszármazási elv alapján fog a definíció megtörténni. E megbeszélés tehát — amelyen Imrédy az ellenvetéseket kategorikusan visszautasította — lényegében formális jellegű volt.10 A minisztertanács még aznap tartott ülésén megtárgyalta a törvényjavaslat egyes rendelkezéseit, azok kihatásait, és hozzájárult ahhoz, hogy az igazságügy-miniszter a törvényjavaslatot 22-én a kormánypárt értekezletén ismertesse, majd azt 23-án a képviselőházban benyújtsa. A kormánypárt értekezletén Tasnádi Nagy részletesen ismertette a törvényjavaslatot, Imrédy pedig kiemelte a javaslat fő szempontjait: 1. a zsidónak tekintendők körének meghatározása, a leszármazási kritériumra való áttéréssel; 2. speciális közjogi státus megállapítása a zsidóság számára, annak a választójog gyakorlásában való érvényesítésével; 3. a zsidóságnak a közgazdasági, a szellemi és a társadalmi életben való elhelyezkedésének szabályozása, általában az országos arányszámuk alapján, egyes kivételek alkalmazásával; 4. a zsidók kivándorlásának előmozdítása. A zsidók földbirtokának kérdését a földbirtok-politikai törvényjavaslat fogja majd tartalmazni. Az értekezleten elhangzottakat a napilapok másnap részletesen ismertették, Imrédy pedig a Völkischer Beobachternek adott nyilatkozatában a törvényjavaslat célját és értelmét abban jelölte meg, hogy „hatályos módon megszabadítsa Magyarország szellemi és gazdasági életét a nemkívánatos zsidóbefolyástól”. December 23-án az igazságügy-miniszter a képviselőház hétper-A MÁSODIK ZSIDÓTÖRVÉNY 10 Katzburg: i. m. 272-283.; Stern Samu: Emlékirataim. Versenyben az idővel! Bp. 2004. 250-259.
