Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Ladányi Andor: A második zsidótörvény VI/1423
1427 ba.” Montgomery amerikai követ két hét múlva Cordell Hull külügyminiszternek tett jelentésében beszámolt Imrédyvel folytatott beszélgetéséről. A miniszterelnök valós tájékoztatás helyett elsősorban megnyugtatni igyekezett a diplomatát, szerinte „az átdolgozott zsidótörvény nem tekinthető embertelennek, és csak néhány dologban tér el a már érvényben levő törvénytől. Részletekbe nem bocsátkozott, mert [...] még vannak kidolgozás alatt álló kisebb problémák, mint például az, hogy a törvénytervezet rendelkezései vallási vagy faji alapon kerülnek-e bevezetésre”. A beszélgetés során Imrédy tagadta, hogy „akár Németország, akár Olaszország a jelenleg érvényben lévő rendelkezéseknél drasztikusabb lépéseket sürgetett volna a zsidókkal szemben [...] ha szóba került is ilyesmi, neki nem volt tudomása róla”.7 Közben a zsidóbizottság újabb ülést nem tartott, az Igazságügy-minisztérium azonban már megkezdte a törvényjavaslat kidolgozását. December 9-én a miniszterelnökségen Imrédy elnökletével a készülő javaslat fő kérdéseiről megbeszélést tartottak, amelyen a belügyminiszter, a vallás- és közoktatásügyi miniszter, az igazságügy-miniszter, pártvezér-helyettesként Hóman Bálint, valamint Makkai János vettek részt. Ezt követően december 12-én a minisztertanács tárgyalta e kérdést. Az ülésről készült jegyzőkönyv szerint először a zsidókérdés definíciójára vonatkozólag az igazságügy-miniszter és a miniszterelnök olvasott fel egy-egy szöveget, majd a minisztertanács a zsidókérdéssel, mint nemzetközi problémával foglalkozott. Ezután az igazságügy-miniszter ismertette „a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról” elnevezést viselő törvényjavaslatot. Ezzel kapcsolatban főleg azt a kérdést vitatták meg, hogy kit kell zsidónak tekinteni. A minisztertanács az alapkérdések tisztázása érdekében megvilágította — a jegyzőkönyvet idézve — „a magyarországi zsidókérdés összes vonatkozásait és annak kihatását a faji kérdésre, a kisebbségi kérdésre, az ország gazdasági helyzetére, nemkülönben a keresztény egyházak álláspontját illetően is”. Végül az igazságügy-miniszter — tudomásul véve az elhangzott véleményeket — közölte, hogy a legközelebbi ülésen már a törvényjavaslat kész szövegét terjesztheti elő. December 17-én este a kormánypárt „zsidóbizottsága” Hóman elnökletével közel négyórás ülést tartott, amelyen Tasnádi Nagy ismertette a törvényjavaslat fő kérdéseit. Sem a minisztertanács üléséről, sem az említett tanácskozásról érdemleges közleményt nem adtak ki, a kiszivárgott hírek alapján azonban egyes napilapok arról írtak, hogy a törvény „szigorítása” során a 20%-os arányt módosítani fogják, vitatott a zsidónak tekintendők köre (attól függően, hogy az új törvény faji vagy felekezeti alapra helyezkedik-e), korlátozni akarják a zsidók letelepedését, és elő kívánják mozdítani a zsidók kivándorlását. A hírek között akadtak „kacsák” is (így pl. az, hogy konkrét, normatív rendelkezéseket tartalmazó törvény helyett csak kerettörvény lenne, illetve olyan egyszakaszos törvény, amely a kormánynak korlátlan felhatalmazást adna a szükséges intézkedések megtételére). A kiszivárgott értesülésekkel kapcsolatban Mónus Illés a Népszava november 18-ai számában megjelent cikkében A MÁSODIK ZSIDÓTÖRVÉNY 7 Roosevelt követe Budapesten. John E Montgomery bizalmas politikai beszélgetései. 1934- 1941. Bp. 2000. 192., 201.; Katzburg: i. m. 105.
