Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Feitl István: Magyar elképzelések a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának megreformálására (1967-1975) VI/1377
1404 FEITL ISTVÁN megteremtése volt a célja. Ennek keretében a mezőgazdaságban is összevonásokat hajtottak végre és agráripari komplexumokat szerveztek. A nagy egyesülésekben a vállalatok el is vesztették jogi önállóságukat, az egyesülésekbe szervezett rendszer zárt termelési ciklusokat alkotott és minisztériumi hatásköröket kapott. Átálltak az ún. társadalmi-gazdasági tervezésre, amely nemcsak gazdasági, de társadalomfejlesztési célokat is tartalmazott. A kötelező naturális mutatók lebontása mellett megjelentek normatívák, limitek, amelyeket a Minisztertanács állapított meg. A Bolgár Kommunista Párt 1971. májusi X. kongresszusa megerősítette a gazdaságpolitikában és a gazdaságirányításban bekövetkezett változásokat, és az utóbbiakban stabilitást ígért.64 Idehaza „A KGST-piac jellege és problémái” címmel nagyszabású nemzetközi közgazdász konferenciával próbálkoztak, amit Apró Antal nyitott meg. Bár a magyar közgazdászok egy emberként vonultak fel a reform szükségessége mellett, meggyőző erejük kevésnek bizonyult. Ausch Sándor összefoglalójában mindössze annyit tudott megjegyezni, hogy a „... viták nem kérdőjelezik meg a konferencián kifejezésre jutott néhány döntő kérdésben való egyetértést. Nemcsak az integrálódás, illetőleg e széles körű kooperációs együttműködés szubjektív szándékéban van egyetértés, hanem abban is teljesen egységes az álláspont, hogy a KGST-országok integrációjának egyik legfontosabb előfeltétele az egyes országok hosszú lejáratú terveinek, prognózisainak kidolgozottsága.”65 66 Az MSZMP 1970. november 23-29-e között tartott X. kongresszusán Kádár János beszámolójában tartalmi irányultság nélkül beszélt az integráció támogatásáról. Nyers Rezső hozzászólásában hangsúlyozta, hogy a program kidolgozásakor „...a magunk részéről sohasem tekintettük elsőrendűnek a sietséget, sokkal inkább az alaposságot.” Az átfogó értékelés elől kitért, de a célokat illetően az egyetértést, az eszközökkel kapcsolatban a kérdések egy részének nyitottságát emelte ki. Világossá tette, hogy a válaszok nem várhatók rövidtávon: „A tisztázandó kérdések súlyosabbak annál, semhogy jelen pillanatban egy igennel vagy egy nemmel lennének megválaszolhatók. Sőt lehet, hogy némely dologban a döntéskor sem tudjuk lefektetni a jövő fejlődés vágányait, csak érezzük, hogy erre később szükség és lehetőség lesz. Ilyen esetben fontosnak tartjuk, hogy előre számításba vegyük és biztosítsuk magunknak a későbbi cse64 A román, bolgár és NDK „reformra” 1. Az európai KGST országok gazdasága. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1984. 219-221., 260-268. és 373-378. 66 Ausch Sándor: A KGST-piac jellege és problémái. Közgazdasági Szemle, 1971. 1. sz. 108. (A felszólalásokból: Oleg Bogomolov: A KGST-országok nemzetközi piaca fejlődésének és tökéletesítésének néhány kérdése; Oleg Tarnovskij: A KGST nemzetközi piacának helye és szerepe a szocialista gazdasági integrációban; Jerzy Weselowski: A valutáris és pénzügyi kapcsolatok a KGST-országok gazdasági integrációs folyamatában. Közgazdasági Szemle, 1971. február.) A magyar reformkoncepció mindazonáltal bekerült a szocialista politikai gazdaságtan tankönyveibe is. Nemcsak internacionalizálódik a KGST-n belül a munkamegosztás, hanem „...a termelési eszközök az önálló országok nemzeti jellegű — elkülönült — szocialista tulajdonában vannak. Az egyes országok között árucsere-forgalom van. Közös gazdasági érdekeik mellett — az adott körülmények között — szükségképpen léteznek és hatnak különérdekek, és ezeken alapuló ellentmondások is.” (A szocializmus politikai gazdaságtana. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1970-1971. 321.) A tankönyv külön kiemeli az áru- és pénzviszonyok szerepének növelését, a KGST pénzügyi rendszerének reformját és még a vámközösség kialakításának szükségességét is. (Uo. 329.) A fejezetet Kiss Tibor írta.
