Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Feitl István: Magyar elképzelések a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának megreformálására (1967-1975) VI/1377
MAGYAR ELKÉPZELÉSEK A KGST MEGREFORMÁLÁSÁRA 1967-1975 1399 távon stabil árakat kevés termékre, például a nyersanyagokra szabják meg. Ugyanez volt a helyzet abban a kérdésben is, hogy a külkereskedelmi árak hassanak-e a gazdálkodó szervek érdekeltségére. Még rosszabbak voltak az erőviszonyok az összehangolt vámpolitikára vonatkozó magyar javaslattal kapcsolatban. Ugyan néhány ország hozzájárult a vámkérdés tanulmányozásához, vitára azonban nem került sor. Bank-ügyben egyetértés alakult ki abban, hogy meg kell szüntetni az automatikus hitelezést, és növelni kell a kamatokat, tovább kell fejleszteni a bank konvertibilis devizaműveleteit. A tartósan adós országok azonban igyekeztek a tervezett intézkedéseket minél későbbre halasztani. Megszületett az egyetértés a Nemzetközi Beruházási Bank létrehozásáról, de nem született egyezség abban, hogy az alaptőkében milyen arányú legyen a rubel és a konvertibilis valuta. Alaptőke nélkül pedig nehéz volt előre lépni. A közös valuta megteremtésében is közelinek tűnt az egyetértés, bár Lengyelország vitatta, hogy az a transzferábilis rubel legyen. Ugyanakkor a megvalósítás folyamatáról nem volt érdemi konzultáció. A leglényegesebb előrehaladást Nyers abban látta, hogy a konvertibilis valutára történő részleges átválthatóság bevezetését a „hármak” mellett a Szovjetunió is elfogadta, bár Románia és Mongólia még ennek vizsgálatától is elzárkózott.54 Nyers összességében eredménynek nevezte, hogy az ismert koncepcionális különbségek nem éleződtek tovább. Az egység felé ugyan nemigen haladtak az országok, viszont nem születtek kedvezőtlen állásfoglalások sem. Mit lehetett tenni ebben a helyzetben? Tárgyalni, meggyőzni a partnereket, reménykedni a nemzeti reformok jótékony hatásában. Időt kellett volna nyerni, abban a reményben, hogy az idő a reformereknek dolgozik. 1970 februárjában hat ország végre megegyezett abban, hogy megteszik az intézkedéseket a transzferábilis rubel szabad devizára, vagy aranyra történő részleges átválthatósága bevezetésére, mégpedig a NGEB-nél bizonyos limitet meghaladó tartozás egy részének szabad devizával vagy arannyal történő kiegyenlítése útján. Ez a tartozás-hányad legalább 10% lett volna. Ennek a kötelezettségvállalásban, az anyagi felelősség érvényesülésében, a hitelrendszer hatékonyabbá tételében fontos szerepe lehetett volna. A románok a KGST VB előtt kihátráltak a javaslat elfogadásából, (Bulgária és Mongólia eleve nem támogatta azt). Ezt követően áprilisban a KGST VB 46. ülésén a szovjetek is visszaléptek a tartós eladósodás 10%-os szabad devizában való megtérítésével kapcsolatos megállapodástól. Még ez az apró előrelépést sem sikerült megtenni. A magyar fél ezt nem hagyta szó nélkül, Apró Antal újabb egyeztetést javasolt a kezdeményezés elfogadása érdekében. A KGST egy szűkebb körű megbeszélésén megpendítette a határidők kitolásának lehetőségét és az integrációval kapcsolatos miniszterelnöki szintű egyeztetések rendszeressé tételét. A szovjet fél azonban ezzel nem értett egyet. Apró javasolta egy ún. Redakciós Bizottság létrehozását, amely a mozaik anyagokból megkísérel összesített programot készíteni. Egyben jelezte, hogy nem érti a szovjet delegáció merev elzárkózását a 54 A reális árfolyam bevezetését illetően a legtöbb ország egyszerű számítást javasolt, a „hármak” viszont ezt csak rugalmas külkereskedelmi árak mellett látták biztosíthatónak
