Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Feitl István: Magyar elképzelések a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának megreformálására (1967-1975) VI/1377
1394 FEITL ISTVÁN A KGST-n belüli áraknak a világpiaci áraktól való eltérését nem a valutaárfolyam, hanem a kialakítandó protekcionista politika eszközeivel, vámok és pénzügyi szabályozók útján kell biztosítani. A vámpolitika ügyében a magyar álláspont abból indult ki, hogy a KGST országok piaca nem autark, hanem regionális, aminek fejlődését a belső együttműködés biztosítja, de kihasználja a külső világgal való együttműködésből adódó lehetőségeket is. Ennek eszköze a kifelé alkalmazott aktív vámpolitika. A vámrendszer közös elemei lehetnek: referenciális vámok a nem KGST-tag szocialista országok és a fejlődő országok irányába. Legnagyobb kedvezményt alkalmazó vámok kölcsönösségi alapon azon országok esetében, amelyek a KGST-vel szemben hasonlóan járnak el. Maximális vámok a KGST-t diszkrimináló országok felé. A multilateralitás-konvertibilitás ügyében az álláspont az volt, hogy a nemzetközi piachoz való viszony nélkülözhetetlen eleme a világgazdaság monetáris rendszeréhez illeszkedő valutamechanizmus, aminek viszont feltétele egyrészt a nemzetközi elszámolásokban alkalmazott klíringvaluta reális aranyparitása, másrészt a korlátozott konvertibilitás. Teljes konvertibilitás egyenlőre nem, részleges viszont megteremthető. A klíringvaluta konvertibilitása egyelőre csak a külkereskedelemmel kapcsolatos elszámolásokra vonatkozna. A hitelrendszert illetően a Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Bankot, amely klíring elszámolási központ, valódi nemzetközi bankfunkciókat ellátó intézménnyé kell tenni. Ennek érdekében a bankot jelentős alaptőkével kell ellátni, részben aranyban és konvertibilis devizában. Az országoknak a bank vezetésében a befizetett tőke arányában kell képviselőket delegálni. A bank hitelrendszerét is át kell alakítani. Lehetővé kell tenni a vállalatok egymás közötti hitelnyújtását is. A magyar javaslat további közös intézmények létrehozását is előirányozta mindenekelőtt gazdálkodó egységek között. Ennek alapvető típusa az olyan kartell, amelyben a résztvevők megtartják önállóságukat és megállapodásban közös gazdasági tevékenységet végeznek. A javaslat azonban nem zárta ki részvénytársaságok megteremtését sem. A KGST VB 1969. május 27-29-ei ülésén hét munkabizottságot hozott létre az integrációs program kidolgozására. (Terv, pénzügyi, külkereskedelmi, műszaki-tudományos, mezőgazdasági, közlekedési és szervezési és jogi.) A KGST VB után a kormány 1969. július 31-ei határozatával létrehozta a magyar munkacsoportokat. Intenzív tevékenység érdekében minden érintett szervénél erőkoncentrációt írt elő szakértők függetlenítésével, a szabadságok felfüggesztésével.45 A munka beindulása után látszott, hogy a magyar és lengyel fél fellépése a legaktívabb, míg a szövetségesnek tűnő Csehszlovákia a hazai háttár fokozatos 45 A FMPK 3232/1969. sz. határozata a KGST Végrehajtó Bizottságának 42. üléséről és az integrációról szóló program kidolgozásával kapcsolatos hazai teendőkről. (MNL OL M-KS 288. f. 24/1969/ 41. ő. e.) A tervcsoportot Párdi Imre és Hetényi István, a valutáris, pénzügyi és kereskedelmit Vályi Péter és Bíró József, a műszaki-tudományost Kiss Árpád és Kolos Richárd, a mezőgazdaságit Dimény Imre és Kazareczki Kálmán, a közlekedésit Csanádi György és Földvári László, a jogi és szervezésit Szita János és Papp László vezette.
