Századok – 2013

TANULMÁNYOK - Feitl István: Magyar elképzelések a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának megreformálására (1967-1975) VI/1377

ok fokozottabb érvényesítése. Ezért a tervezés és a termelési kooperáció mellett nyitottaknak mutatkoztak a külkereskedelem és az árrendszer rugalmasabbá tételére, a valutaárfolyam reális megállapítására, a bank és hitelrendszer meg­változtatására és a részleges valutakonvertibilitásra. A német álláspont ezzel a csomaggal már nem értett egyet, ők a műszaki-tudományos együttműködés fej­lesztésére helyezték a hangsúlyt. Világos volt a magyar vezetők előtt, hogy a lengyel és a magyar álláspont áll egymáshoz legközelebb, de sok rokon vonást mutat a csehszlovák elképzelés is. Hármójuk között lehet leginkább egy komp­lex piacosító programban egyeztetni a javaslatokat, bár a csehszlovákok a nem­zeti valuták konvertibilitásának megteremtésében és nem egy közös valuta konvertibilissá tételében látták az előrejutás feltételeit. A szovjet elgondolás lé­nyeges pontokon állt szemben ezeknek az országoknak a törekvéseivel, most is elsősorban a vállalatok bármilyen nagyobb önállóságára alapuló mechanizmu­sát utasították el legerőteljesebben. Nem volt azonban világos, hogy egy tárgya­lási folyamatban mely kérdésekben lehet elérni náluk közeledést a reformor­szágokhoz. Erre utalt az, hogy különböző képviselőik eltérő álláspontot foglal­tak el. A magyar javaslat már ekkor leginkább a védővám kérdésében maradt egyedül, amellyel kapcsolatban a lengyel, a csehszlovák és a bolgár álláspont is csak addig jutott el, hogy elvileg azt nem tartották kizártnak, de bevezetését csak távolabbi időszakban gondolták végrehajthatónak. Ezzel szemben az emlí­tett belnémet kereskedelem miatt a németek ezt teljességgel elfogadhatatlan­nak tartották. A Gazdaságpolitikai Bizottság 1969. január 13-ai ülésén alakította ki ál­láspontját a szovjet javaslatról.29 A magyar fél igyekezett belekapaszkodni ab­ban, hogy az integrációt, mint témát a szovjetek nemcsak időszerűnek, de sür­gősnek is tekintették. Egyetértés volt a műszaki-tudományos együttműködés erősítéséről, a közös valuta szükségességéről és részleges konvertibilitásáról le­írt elképzelésekkel, továbbá a külkereskedelem fejlesztését célzó egyes javasla­tokkal. A szovjetek — ahogy 1962 után — most újra felvetették a közös tervezés szándékát, amivel a magyar fél nem tudott egyetérteni. Igen súlyos szemlélet­beli eltérés volt, hogy nem látták be a feladatok komplexitását a közgazdasági, pénzügyi, valutáris és külkereskedelmi kérdések megoldásának összefüggését. Elutasították a fizetési mérleg átmeneti hiányait kiegyensúlyozó hitelek nyúj­tásának szükségességét is. A bizottság úgy ítélte meg, hogy harcolni kell a közös tervezés, a tudomá­nyos-műszaki fejlesztés jelentőségének túlhangsúlyozása, és az érdekeltség ba­­gatellizálása ellen. Azt a taktikát javasolta, hogy első lépésben el kell érni az in­tegráció szükségességének deklarálását és céljainak meghatározását, illetve a megvalósítás ütemezését, vagyis azt, hogy az előkészítő munka gyorsan indul­jon be. Mi magyarok kezdjünk hozzá a vámegyezményről szóló javaslat kidolgo­zásához. Előzetes taktikai tárgyalást az SZKP-val, az RKP-val és a NSZEP-vel javasolt a bizottság. MAGYAR ELKÉPZELÉSEK A KGST MEGREFORMÁLÁSÁRA 1967-1975 1387 29 MNL OL M-KS 288. f. 15/157. ő. e.

Next

/
Oldalképek
Tartalom