Századok – 2013

TANULMÁNYOK - Feitl István: Magyar elképzelések a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának megreformálására (1967-1975) VI/1377

MAGYAR ELKÉPZELÉSEK A KGST MEGREFORMÁLÁSÁRA 1967-1975 1383 Az elgondolás magát reform értékűnek tekintette. Egyik legfontosabb eleme a tervezés átalakítása volt. A közös tervezésnek ki kellett térnie fejlesztési kon­cepciókra, a beruházási elképzelésekre, a kötelező kontingensek vállalatok kö­zötti megállapodásokkal való lazítására. Kitért a hitelrendszer fejlesztésére, a reális kamatok megállapítására, a világpiaci árakhoz való szorosabb igazodás­ra. Multilaterális elszámolási rendszert sürgetett, perspektívában felvetette a rubel és más valuták konvertibilitását. Célul tűzte ki a gyártásszakosítás, a ko­operáció gyártmánycsoportonkénti ténylegessé tételét. Fontosnak tekintette a gazdálkodó egységek közvetlen kapcsolatának megteremtését, számukra a pi­ackutatás (termékbemutatók), a vevőszolgálatok, a szervízrendszerek kiépíté­sének lehetővé tételét, vagyis a KGST országhatárok piaci típusú, részleges megnyitását, egyben a közös lehetőségek keresését a tőkés piacokon. A visszhang vegyes volt, természetesen a románokkal való együttműködés kilátástalansága nem lepett meg senkit, a lengyelek és csehszlovákok sok kér­désben nyitott álláspontja még akkor is bizakodással töltötte el a magyar szak­értőket, ha Inozemcev, a szovjet tervhivatal nemzetközi főosztályvezetője a szovjet reformokat illetően a központi tervezés erősítéséről, a vállalati szint megköté­séről beszélt. A tervezési, pénzügyi elgondolásokat azonban nem utasította el.16 1967. december 10-én egy szovjet információból kiderült,17 hogy a lengyelek is átfogó javaslattal készülnek, így a magyar tárgyalódelegáció legfelső szintű jó­váhagyással két napra rá a KGST budapesti ülésszakán hivatalosan felvetette a szervezet reformjának szükségességét és a reform területeit. 1968 elején intenzív munka kezdődött a nemzetközi gazdasági együttmű­ködésben való részvétel irányelveinek kidolgozása érdekében, amely a reform nemzetközi vonatkozásainak továbbgondolása mellett érintette a szocialista országok közötti kapcsolatok kérdését is. 1968 márciusára hét munkacsoport állt fel, amely a következő témák kidolgozását vállalta: a gazdasági növekedés és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok összefüggése (Bognár József vezetésé­vel), a külkereskedelmi forgalom cserearányainak és áruszerkezetének jellegze­tességei a különböző devizaövezetekben (Karádi Gyula vezetésével), a nemzet­közi hitel szerepe a gazdasági növekedésben (Vályi Péter vezetésével), a szelle­mi termékek cseréjének feltételei (Ajtai Miklós vezetésével), a szocialista gazda­ságok együttműködésében rejlő lehetőségek (Csikós Nagy Béla vezetésével), a nemzetközi gazdasági szervezetekkel való kapcsolatból adódó lehetőségek (Szá­lai Béla vezetésével), a legfejlettebb országok kereskedelempolitikájának elem­zése (Vajda Imre vezetésével). Az így kialakított és többször vitatott nagyszabá­sú koncepció megerősítette a korábbi szándékokat.18 A KGST integrációjára vonatkozó javaslatot a lengyel fél 1968. április 3-án nyújtotta át nem hivatalos formában.19 A Gazdaságpolitikai Bizottság erre villámgyorsan reagált és április 17-én nemcsak ezt, de a magyar álláspontot 16 MNL OL M-KS 288. f. 24/1967/31. ő. e. 17 Uo. 18 MNL OL M-KS 288. f. 24/1970/46. ő. e. 19 Wladislav Gomulka májusban hivatalosan is elküldte a KGST országok vezetőinek, mi több, június 20-25-e közé felső szintű értekezletet javasolt, amit természetesen az országok az idő rövidsé­gére való tekintettel nem fogadtak el. (MNL OL M-KS 288. f. 15/144. ő. e.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom