Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Feitl István: Magyar elképzelések a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának megreformálására (1967-1975) VI/1377
Feitl István MAGYAR ELKÉPZELÉSEK A KÖLCSÖNÖS GAZDASÁGI SEGÍTSÉG TANÁCSÁNAK MEGREFORMÁLÁSÁRA (1967-1975)1 A Politikai Bizottság (PB) 1968. február 6-ai ülésére2 Benkei András belügyminiszter és Péter János külügyminiszter közösen aláírt feljegyzést készített Vajda Imre, a Magyar Közgazdasági Társaság elnöke január elején tett angliai kijelentésének kezelésére. Vajda sajtótájékoztatón, de más nyilvános megszólalásában is nehezen félreérthető megjegyzést tett Magyarország nyugati kölcsönszükségletére és arra, hogy a pénzről a Nemzetközi Valutaalappal kellene megállapodni. Vajdát a PB megrovásban részesítette és megbízta magát a miniszterelnököt, Fock Jenőt, hogy beszéljen a rangos közgazdásszal, aki egyébként tagja volt az új gazdasági mechanizmust kidolgozó szakembergárdának. Az ügy ezzel — ismereteink szerint — le is zárult, az esetről a hazai nyilvánosság nem értesült. A dolog hátterében egy, a nyilvánosság előtt ugyancsak rejtve maradt elhatározás állt. A magyar politikai vezetésben 1967-ben elhatározássá érett az IMF-be való belépés szándéka. Az elgondolás és az előkészítés még korábbról datálódott, 1966-ban már titkos gazdaságdiplomáciai tárgyalások folytak Angliával a Nemzetközi Monetáris Alaphoz (IMF) és a Világbankhoz (IBRD) való csatlakozásról, aminek központi intézménye a Magyar Nemzeti Bank és meg1 Bár a KGST időszakának könyvtárnyi kelet-európai irodalmának legnagyobb része apologetikus szándékkal íródott, akadnak mégis kivételek. Ezek között nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő a sajnos szinte teljesen elfeledett közgazdász, Ausch Sándor munkássága, akinek a cikkben többször idézett nagydoktori disszertációja (A KGST-együttműködés helyzete, mechanizmusa, távlatai. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1969.) a hatvanas évek talán legjobb kritikai analízise a gazdasági szövetségről, és egyben a KGST reform alapvetése. A korszak végéről mindenekelőtt Csaba László munkásságát kell megemlíteni, különös tekintettel a Kelet-Európa a világgazdaságban című könyvét (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1984.) A nyugati irodalomból az egyik legteljesebb összefoglaló: Marie Lavigne: Economie internationale des pays socialistes. (Armand Colin Editeur, Paris, 1985.) A jelen tanulmány nem gazdaságtörténeti, hanem politikatörténeti kísérlet. Az 1990 utáni politikai kérdéseket is érintő nyugati elemzések mintegy összefoglalást adja Márer Pál: A „szovjet blokk” mint integrációs modell: gazdasági, politikai és katonai aspektusok. (In.: Integrációs törekvések Közép- és Kelet-Európábán a 19. és 20 században. Szerkesztette: Romsics Ignác, Teleki László Alapítvány, 1997.) Az újabb irodalomban a magyar politikatörténeti kérdéseket részletesebben érinti Földes György: Az eladósodás politikatörténete 1957-1985. (Maecenas, Budapest, 1995) és Germuska Pál: Vörös arzenál. Magyarország részvétele a nemzetközi hadiipari együttműködésben a KGST keretei között. (1956-os Intézet, Argumentum, Budapest, 2010.) 2 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (a továbbiakban MNL OL) M-KS 288. f. 5/445 és 446. ő. e.
