Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Földes György: A magyar-szovjet gazdasági kapcsolatok, 1948-1973 VI/1349
A MAGYAR-SZOVJET GAZDASÁGI KAPCSOLATOK, 1948-1973 1375 latok legalább annyira megbéklyózták ezeket az országokat, mint amennyire rövid- és középtávon biztonságot adtak nekik. Igaz ez a magyar-szovjet gazdasági együttműködésre is. Amit egymásnak nyújtottak, az Magyarország esetében elég, a Szovjetunió esetében nem elhanyagolható hozzájárulás volt a stabilitás megőrzéséhez, a védekezéshez, a közvetlen válság elkerüléséhez. Ugyanakkor a kereskedelmi arányok bebetonozódtak, mintegy újratermelték magukat, a nehézkes működési mechanizmust pedig számos kötöttség terhelte, így nem segíthetett a két gazdaság alapvető szerkezeti, fejlettségi és versenyképességi elmaradásának megszüntetésében. A szovjet politikai vezetésben ekkor még a probléma tudatosítása, létezésének elismerése is hiányzott, vagy ha nem, akkor a terápiát csak a jobb tervezésben, a KGST-országok erejének ésszerű összpontosításában látta. A magyar vezetők óvakodtak a válságkezelés társadalmi-politikai következményeitől. Ezért, jobb megoldás hiányában, az előremenekülést, a „tervszerű eladósodást” választották, amihez hátországként, biztosítékként kezelték a szovjet viszonylatot. Mindkét ország jobban járt volna, ha a nehezebb utat választja, mert így a védekezésre épülő szövetségük mögül a gyorsan változó világgazdaság lassan, de biztosan elszívta az erőt. HUNGARIAN-SOVIET ECONOMIC RELATIONS, 1948-1973 by György Földes (Abstract) World War II caused enormous damages in the Hungarian economy as well. To these were added the war indemnities imposed on the country. In accordance with the general tendencies of the period, both factors perpetuated the role of the state in running the economy. The Soviet Union took over those enterprises previously owned by the Germans, and in order to strengthen the country’s dependence made efforts at steering Hungarian foreign trade towards itself. These efforts were accomplished by an industrialisation centred on military and heavy industry. From the 1950s on the Hungarian economy lived in a close symbiosis with the Soviet one. The fulfilment of its needs for raw materials depended ultimately on the imports from the Soviet Union. The products of its moderately developed processing industry were sold on the Soviet market. In 1957, „in exchange” for the suppression of the Revolution, the Soviet Union provided Hungary with an immense loan, with which to finance the improvement of the living standards and the relaunching of the economy. From this time the Soviet portion within the overall volume of Hungarian foreign trade remained constantly around one third. Until the middle of the 1960s in situations of crisis and economic imbalance the Hungarian government always turned for help to the leadership at Moscow, generally with success. Within this framework the Hungarian administration can be said to have succeeded in securing the resources which were needed for the long-term economic development of the country. Although competition with the other socialist countries was not ruled out, the government managed, although not without struggle, to make a compromise with the Soviet administration on meeting the demand for resources needed to accomplish the five-year plans. By the late 1960s the economic relations between the two countries had become more balanced. Although in Moscow the Hungarian reform was far from enjoying support, neither was in openly opposed until 1972. Nor did the Soviet communist leadership take up the Hungarian ideas of reforming the Council of Mutual Economic Assistance, while hindering with latent pressure any economic initiative towards the West. This duality presented itself exactly at the time when, in the early 1970s, the economic problems of both countries became more acute, and the lack of capital caused graver problems than before. It was on top of this that came the oil and energy crisis in 1973.
