Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Földes György: A magyar-szovjet gazdasági kapcsolatok, 1948-1973 VI/1349
A MAGYAR-SZOVJET GAZDASÁGI KAPCSOLATOK, 1948-1973 1371 A szaporodó nézetkülönbségek, viták és erősödő fenntartások ellenére a külkereskedelmi forgalom tovább bővült. Szaporodtak a konkrét kooperáció, a kölcsönös előnyökkel járó szakosítás esetei. Ezek a pozitív példák azonban nem változtattak az 1968 után létrejött szovjet alapálláson. A szovjet pártvezetésnek a reformmal szembeni, a nyugati orientáció miatt érzett aggodalmai nem szűntek, sőt az 1970. végi lengyelországi munkáslázadások után tovább fokozódtak. Ezeket az ellenérzéseket az tény sem oszlatta el, hogy Magyarország legalább stabilan állt a lábán.88 Valójában a szovjet pártvezetésnek nem tetszett az MSZMP belpolitikája sem, nevezetesen a liberalizálás. Ez is oka lehetett annak, hogy a magyar vezetők inkább kevesebb, mint több sikerrel tudták meggyőzni a szovjet vezetőket gazdaságpolitikájuk, gazdasági elképzeléseik helyességéről. Mindenestre igyekeztek. Például csökkenteni próbálták az eltérő gazdasági mechanizmusokból fakadó súrlódási felületet. Ezért is próbált a moszkvai kereskedelmi képviselet közvetítő szerepet betölteni a magyar vállalatok és a szovjet ágazati minisztériumok között. Ezeket zavarta, hogy alacsonyabb rangú tárgyalópartnerek érkeznek Budapestről, akik árakat akarnak emelni, s nem venni, hanem eladni jönnek.89 A szovjet fél az év végén az 1971-1975. évi külkereskedelemről folytatott tárgyalásokon el akarta érni, hogy a kormányok a konkrét szállításokért is vállaljanak felelősséget.90 1971 jól indult, mert a KGST-tagországok elfogadták az integráció kibontakoztatását célzó Komplex Programot, amely a benne lévő kompromisszumok ellenére elmozdulást ígért a holtpontról. Még a magyar politikusok is így látták, pedig legfontosabb javaslataikat a többi ország vezetői nem fogadták el. Többek között azt sem, hogy mihamarabb vegyék fel a kapcsolatot a Közös Piaccal.91 Kedvezőtlenül alakult a helyzet egy másik vitakérdésben. Az SZKP XXIV kongresszusán elfogadott irányelvek szerint az energetikai és nyersanyagágazatok fejlesztését az érdekelt szocialista országok erőforrásainak egyesítésével kell megoldani.92 Nyilván az SZKP-nak is megvoltak a maga érthető belpolitikai szempontjai és gazdasági érdekei. Nem kis belső elégedetlenséggel kellett megküzdenie a szocialista országok miatt, mert nem volt elég, hogy a Szovjetunó előnytelennek tekintett árakon adta el nekik nyersanyagait, de a kitermeléssel összefüggő beruházások is hatalmas összegeket emésztettek fel. Érthető, hogy a szovjet vezetés is igyekezett lélegzethez jutni. Ebben akadályozta a kínai politika, a valós és vélt katonai fenyegetés, ráadásul Szibéria természeti kincseinek feltárása, hasznosítása is óriási összegeket emésztett fel.93 88 Erről Brezsnyev személyesen is meggyőződhetett, amikor 1970 novemberében részt vett az MSZMP X. kongresszusán. 89 MNL OL XIX-A-2-gg. 299. doboz. A moszkvai kirendeltség előterjesztése 1970. április 25. Ebből az is kiderült, hogy a magyar vállalatok exportérdekeltsége jóval nagyobb volt az importénál. 90 MNL OL XIX-J-1-j 1970 Szovjetunió 82. doboz. Jelentés (a tárgyalásokról) 1970. dec. 3. 91 Vö. Feitl István: Magyar elképzelések a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának megreformálására 1967-1975 Lásd: A Századok jelen számában. 92 Az SZKP XXIV kongresszusa. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1971. 415. 93 A probléma nagyságát mutatja, hogy az ideológiai averziók és a politikai ellentétek ellenére 1972 után felmerült, hogy az amerikai tőke bekapcsolódhat a Távol-Kelet fejlesztésébe.
