Századok – 2013
MŰHELY - Farkas Katalin: Vidats János tragédiája. A szélsőbaloldali politizálás színterei és korlátai a kiegyezést követő években V/1293
nyinak: „nincs Önöknek compact pártjuk. [...] A mi kevés kis sereg van pedig, az maga közt veszekszik”.107 Az 1865 és 1869 közt tartott országgyűlésen 18 taggal működő képviselőcsoport valóban igen megosztott volt. A legjelentősebb ellentétek két alapvető kérdésben, két egymást keresztező törésvonal mentén alakultak ki. Az egyik vitapont a közjogi kérdés volt, amelyben a tiszta perszonálunió és a teljes állami függetlenség nyilvánosan egyébként nem hangoztatható követelése állt szemben egymással. A másik nézeteltérésekre okot adó kérdést a balközép párti ellenzékhez való viszonyulás jelentette. Az 1868-as szervezeti szétválástól kezdve folyamatosan napirenden volt az egységes ellenzék megteremtésének a terve. A balközéppel való együttműködést taktikai okokból Kossuth is támogatta.108 Vidats János mindvégig megmaradt a teljes függetlenség hívének, a balközéppel való együttműködést pedig — ebben a kérdésben Kossuthra sem hallgatva —, semmilyen formában sem tartotta elfogadhatónak.109 Noha a párt egyik legismertebb alakja volt, sosem tartozott annak meghatározó tagjai közé. A pártértekezleteket és az országgyűlés üléseit viszonylag ritkán látogatta. Amikor Irányi ezt a szemére vetette, más közéleti elfoglaltságait hozta fel mentségül.110 Vidats minden jel szerint éppen azért vett részt olyan tevékenyen az egyleti és a gazdasági élet szervezésében, mert az országgyűlés és a párt adta kereteket nem tartotta elégségesnek politikai céljai eléréséhez. Széles társadalmi támogatottságot akart szervezni a függetlenségi eszmék mögé, mert ez elengedhetetlen volt az általa remélt újabb szabadságharc sikeréhez. A képviselői mandátum megszerzését mégis közéleti szereplése fontos részének tekintette. 1869-ben, amikor a kiegyezés megkötése után először tartottak országgyűlési választásokat, Vidats már nem szülőhelyén, hanem lakóhelyén, a Ferencvárosban indult a képviselőségért. Kormánypárti ellenfele, Török Pál, a dunamelléki református egyházkerület püspöke ismert és köztiszteletben álló személyiség volt. Vidatsot hivatalosan a február 7-én tartott ellenzéki választási gyűlésen kérték fel jelöltnek. Ó a felkérést elfogadva rögtön ismertette is programját, amelynek középpontjában az 1848-as teljes alkotmány törvényes úton történő visszaállítása állt. Pártjának hivatalos törekvését két általa, és minden bizonnyal sok ferencvárosi polgár által is fontosnak tekintett ponttal egészítette ki. Képviselőként küzdeni kívánt a magyar ipar és kereskedelem támogatásáért, valamint azért, hogy a honvédek legalább erkölcsi elismerést kapjanak az államtól. Utóbbi azt jelentette volna, hogy törvénybe foglalják a hazáért tett 1848-49-es hősies helytállásukat.111 VIDATS JÁNOS TRAGÉDIÁJA 1317 107 MNL OL R 75 (Irányi Dániel iratai) Kossuth-Irányi, 1869. február 24. 108 Tóth Ede: A Függetlenségi Párt megalapítása. Századok 97. (1963) 985-990.; Szabó Cs.: A függetlenségi eszme képviselete i. m. 67-109. 109 MNL OL R 90 5165. Szilágyi-Kossuth, 1869. február 14. Szilágyi Virgil beszámolt Kossuthnak a párton belül a balközéphez való viszony kapcsán folyó csatározásokról, megemlítve Vidatsot is. A volt kormányzó minden bizonnyal ennek a levélnek a hatására írta meg Irányinak február 24-én fentebb idézett véleményét a párt gyengeségéről. 110 MNL OL R 90 5398. Irányi-Kossuth, 1872. június 23. 111 Magyar Újság, 1872/32. (február 9.)
