Századok – 2013

MŰHELY - Farkas Katalin: Vidats János tragédiája. A szélsőbaloldali politizálás színterei és korlátai a kiegyezést követő években V/1293

1310 FARKAS KATALIN megkérdőjelezésére. Vidats megemlékezésen részt vevő jelentős tömeg előtt el­mondott beszédében ezekkel a szavakkal támadta a kormányt: „a nem függet­len kormányok tudnak modern alakú kín- és vérpadokat egyes törhetetlen keb­lű honfiak, s a nép számára kitalálni, és tudnak jutalmakat osztogatni a haza­árulóknak, de tisztelni, megemlékezni fénypontjairól nemzetünk múltjának, azokat összekötni a jelennel, miszerint lehessen biztos alapja egy jobb és szebb jövőnek, ezt nem tudják, azaz, hogy tudni nem is akarják.”78 A márciusi ifjúként ismertté vált, majd gyárosként is köztiszteletnek örven­dő Vidats János neve a kiegyezést követő években tehát elválaszthatatlanul össze­fonódott a volt honvédek ügyével. Tevékenysége nagyban hozzájárult a szabadság­­harcos emlékek heroizálásához és Kossuth kultuszának megerősödéséhez. Üzlet és társadalmi szerepvállalás A mezőgazdasági gépgyárat Vidats 1858-tól az 1860-as évek közepéig az Angliát is megjárt és komoly szakmai tudással rendelkező Jankó Vincével együtt irányította. Jankó távozása után Vidats egyik öccse, a bécsi Mérnöki Akadémi­án végzett ifjabb Vidats István kapcsolódott be igazgatóként a vezetésbe. Vidats másik, József nevű öccse apjukkal együtt a havasalföldi Craiovában alapított egy fióküzemet 1863 körül, mivel a román fejedelemségekben jelentős kereslet mutatkozott a gyár termékei iránt. Vidats 1859-ben megpróbálta részvénytársasággá átalakítani a vállalko­zást, négyezer darab száz forintos részvény kibocsájtásával. A kísérlet azonban kudarcba fulladt, feltehetően a korban jellemző általános tőkehiány miatt. Vi­dats elnökségének első évtizedében mégis virágzott a gyár, amely évente több ezer mezőgazdasági gépet állított elő. Sikerrel szerepelt az 1862-es londoni és az 1867-es párizsi világkiállításon, és a román fejedelemségek mellett Törökor­szágból, valamint Oroszországból is kapott megrendeléseket. Amint azt a részvénytársaság alapítására irányuló törekvés is jelezte, a gyárnak tőkére lett volna szüksége a fejlesztésekhez. A tőkehiány a kiegyezés után még nyomasztóbbá vált, mert a vállalkozás egyre kevésbé tudta felvenni a versenyt az újonnan alapított, részben külföldi tulajdonú gyárakkal, továbbá az elsősorban Angliából behozott gépekkel. Ennek ellenére még az 1870-es évek első felében is működött a három Kétnyúl utcai üzemrészleg, a vasöntöde, a gépgyár és az ekeműhely, amelyek akkor összesen nagyjából száz munkást fog­lalkoztattak.79 A Kétnyúl utcában, a gyártelepen épült házban lakott Vidats feleségével, és nagyjából 1858 és 1870 között született hat gyermekével.80 Emellett sok más 78 Magyar Újság, 1870/252. (november 3.) A „hazaárulóknak osztogatott jutalom” valószínűleg célzás arra, hogy a kiegyezés után a magyar kormány elismerte az önkényuralom korában állami hi­vatalt viselt személyek nyugdíjjogosultságát. 79 Szakács M.: A Vidacs-gépgyár i. m. 299-303., 308-315. 80 A gyermekek nevei: Dezső, Elemér, János, Margit, Lajos, Sándor. 1868-ban született Lajos nevű fiuk keresztapjának Vidatsné Kossuth Lajost kérte fel. Vidats halálakor a legidősebb gyermek 15 éves volt. (MNL OL R 90 5157. Vidats Jánosné-Kossuth, k. n. [1868]; a Hon, 1873/258. /november 10./, 1873/261. /november 13./).

Next

/
Oldalképek
Tartalom