Századok – 2013
MŰHELY - Papp Júlia: Régiség- és ritkasággyűjtés a 18. századi Erdélyben. Laurentius Weidenfelder szász evangélikus lelkész gyűjtői kapcsolati hálója V/1269
1284 PAPP JULIA A magyarországi szakirodalomban Johann Seivert életrajzgyűjteménye alapján meggyökeresedett az a téves adat, hogy a fent említett levelet Köleséri John Woodward (1665-1728) londoni orvoshoz és geológushoz írta.94 Nem zárható ki ugyanakkor, hogy Köleséri Woodward-dal is levelezett, a londoni orvos ásványtani gyűjteményének95 (Woodwardian collection, Sedgwick Museum, University of Cambridge) két darabja ugyanis közvetlenül Köleséritől származik.96 Köleséri 1720 és 1726 között levelezett a macedóniai görög származású, a padovai egyetemen tanult kalandos életű tudós orvossal, Michael Schendo van der Bech vagy Vanderbeck-kel (1680-as évek vége-1736), aki Erdélyen kívül a havasalföldi vajda bukaresti udvarában, illetve Szentpétervárott is dolgozott orvosként.97 Schendo Kölesérihez írt levelei jelentős része Weidenfelder 1748- 1749-ben készített másolataiban maradt fenn.98 Barátságuk alapja a közös természettudományi, numizmatikai és régészeti érdeklődés volt, Schendo 1720. június 30-án kelt levelében például beszámolt Kölesérinek az olténiai útján látott régiségekről.99 Weidenfelder leveleiből az is kiderül, hogy a régiségekkel való foglalkozás szintjei és irányai nem különültek még el élesen. A kéziratközlő Aranka György által tudósként aposztrofált Weidenfelder például, aki nemcsak az antik emlékek eredetére és funkciójára, hanem a külföldi irodalomra vonatkozóan is rendelkezett ismeretekkel, többször említi, hogy műkincsek értékesítésével is foglalkozott. Erre nyomorúságos anyagi viszonyai között gyakran rá is volt kényszerülve. S nemcsak közvetítette, hanem maga is kereste a földben rejtőző ókori emlékeket, illetve felvásárolta azokat, amelyek véletlen — többnyire mezőgazdasági munka során történt — előkerüléséről tudomást szerzett.100 Az, hogy a külföldi egyetemen tanult fiatal lelkész maga is végzett mezőgazdasági munkát, mely közben szintén talált ókori tárgyakat, azt is jelzi, hogy a korban nem alakult még ki egységes értelmiségi életforma. Bár a modern kutatás — a reneszánsz óta vizsgált és gyűjtött antik feliratos köveken és az érmeken kívül — az ókori tárgyi emlékek erdélyi gyűjtésének kezdetét a 18. század végére helyezi,101 Weidenfelder leveleiből arra következtethetünk, hogy az érdeklődés az antik művészet és tárgykultúra iránt (római hamvvedrek, légiós jelvény, fegyver, márványrelief, rézszobrocska) már a 18. 94 Seivert 1785, 253-265.; Trausch, vol. II, 299-300. 95 D. Price, ’John Woodward and a surviving British geological collection from the early eighteenth century’, Journal of the History of Collections 1 (1989), 79-95. 96 Jakó 2012, 161. Vö.: M. Kázmér, ’Carpathian minerals in the eighteenth-century Woodwardian Collection at Cambridge’, Journal of the Histoiy of Collections 10 (1998), nr. 2, 159-168. 97 Magyar 2011. 98 Magyar 2011, 164.; Jakó 2012, 10, 130. 99 Jakó 2012, nr. 11., 38. 100 Wollmann 2009, 227. 101 Wollmann 1994, 238. Erem-, könyv-, kézirat-, kép-, metszet- és ásványgyűjtemény mellett egy több mint 700 darabból álló archeológiái részt — köztük számos Erdélyben talált ókori emléket (feliratos köveket, szobrokat, domborműveket) — is tartalmazott Samuel von Brukenthal (1721- 1803) erdélyi protestáns szász politikus (1777 és 1787 között Erdély kormányzója) hatalmas műgyűjteménye, mely jelenleg a nagyszebeni Brukenthal Múzeumban található.
