Századok – 2013
MŰHELY - Papp Júlia: Régiség- és ritkasággyűjtés a 18. századi Erdélyben. Laurentius Weidenfelder szász evangélikus lelkész gyűjtői kapcsolati hálója V/1269
RÉGISÉG- ÉS RITKASÁGGYŰJTÉS A 18. SZÁZADI ERDÉLYBEN 1279 az ókori Apulum felé vezető, kikövezett egykori római útról, melynek nyomai akkor még láthatóak voltak. Adalékokkal szolgált az evangélikus templom, illetve az oltárkép történetéhez, s megemlítette a freskó készítésének 1524, illetve megújításának 1696. évi dátumát. Soteriusnak a Szászsebes nevezetes lakóit bemutató fejezetéhez írt megjegyzéseiben alkalmanként közreadja az illető síremlékének feliratát, s részletesen tudósít egyes történelmi eseményekről - a város 1438. évi török ostromától kezdve a Rákóczi-féle Habsburg-ellenes felkelés alatti (1704) kifosztásáig. A latin nyelvű kéziratot, melyet Weidenfelder 1746-ban az erdélyi tudomány és Soterius dicsőségére nyomtatásban is meg akart jelentetni, a 19. században — Weidenfelder megjegyzéseivel együtt — David Krasser (1821-1898) lelkész németre fordította.64 Weidenfeldernek Aranka György kiadványában közzétett levelei nemcsak a gyűjtéstörténeti kutatásokhoz szolgáltatnak adalékokat, hanem fényt vetnek arra a 18. századi, külföldi kapcsolatokkal rendelkező erdélyi „társasági” életre is, melyben a régiségekkel és természeti ritkaságokkal foglalkozó régiségbúvárok és gyűjtők vettek részt. „Egy mihályfalvi65 66 67 tudós evangélikus pap, Weidenfelder Lőrinc írt 1754-ben, a szebeni Roth Keresztélynek66 67 két levelet latinul, melyek tudtommal még nincsenek kiadva. Ezekben is emlékezetét találom némely szép régiségeknek: „Találtam — írja első levelében — ez előtt mint egy 28 esztendőkkel a monorai határban, a nagy Küküllő folyó mellett boronálván, régi különbféle nagyságú hamvvedreket hamuval és szénnel megtöltve; egy arany fülbevalót; egy ritka, és csuda munkájú rézkulcsot; és egy néhány jó féle gyöngyöt, de ezeket a nedvesség megette és megemésztette. - Alig ássa be az ember a földet térdig, százanként találja a vedrek darabocskáit. Egy igen kicsi asztali pohár formájában, találtam egy szajkó vagy Páva csontocskáját, a Páva Junónak szenteltetett lévén. Találtam szintén a monorai határban kiásott özönvízi dolgokat. Négy hosszú fog volt, nem óriásoké, amint gondoltam, hanem bizonyos tengeri csodáé; melyek közül a nagyobbat néhai Köleséri úrnak ajándékoztam. A csoda nagyságú feje az állatnak a tudatlan parasztoktól csak nem összetöretett, a fogakat, melyek közül mindegyik mint egy fél fontos, de a közönséges fogaktól különböző volt, barátaimnak elosztottam. - Hasonlók láttatnak sok helyeken a hazában, kivált Újvárosban, Nagy sink székben,61 ahol a prédikálószék mellett függ egy három fontosnál nagyobb. - Ezekhez tartozik az a szárcsont is, mely Szebenben a nagy Templom Ajtajánál fel van függesztve, mely bizonyítja, hogy hazánkban hajdan vagy óriások voltak, vagy [a csontok] az özönvíz idején kerültek ide. - Ilyen lehet az az iszonyú nagy fog is, mely a Lutsch Háznál68 van, és 64 Wollmann 2009, 228. Vö.: A. Calin, ’Surse istorice din secolele XVI-XVIII privind ora§ul Sebes?’ [’Historical Sources about Sebes? Town from the 16th-18th Centuries’], Annales Universitatis Apulensis Series Historica 11 (2007), nr 1, 303-311.; Wollmann 2009. 65 Talán Aranka tévedése, a szakirodalomban ugyanis nem találtam nyomát annak, hogy Weidenfelder Mihályfalván lelkészként tevékenykedett volna. 66 Christian Roth, evangélikus lelkész és dékán. 67 Egykori szász közigazgatási egység. 68 Régi erdélyi szász patrícius család, tagjai közül legtöbbre a tübingeni egyetemen tanult Johann Lutsch (1607-1661) vitte, aki nagyszebeni királybíró, a szászok grófja, várkapitány és polgár-
