Századok – 2013
MŰHELY - Papp Júlia: Régiség- és ritkasággyűjtés a 18. századi Erdélyben. Laurentius Weidenfelder szász evangélikus lelkész gyűjtői kapcsolati hálója V/1269
1276 PAPP JÚLIA Reigai György (1678-1748) a nagyszombati jezsuitáknál töltötte novíciusi éveit. Teológiai tanulmányait a nagyszombati, illetve a grazi egyetemen folytatta, s több magyarországi és erdélyi település jezsuita rendjénél szolgált. Életrajzi adatai szerint 1716 és 1724 között Gyulafehérvárott hitszónokként, illetve a Mária-kongregáció prézeseként tevékenykedett, s ő vezette a rendház história domusát is.43 Reimarus feltehetően Weidenfelder leveléből vette át a téves adatot, hogy ti. Reigai 1715-ben jegyezte le a gyulafehérvári ókori feliratos kövek szövegét, hiszen - mint láttuk, csak 1716-ban érkezett a városba. Reimarus néhány feliratnál lábjegyzetben közli Weidenfelder Reigaiétől eltérő olvasatát. A levelet Weidenfelder 1719 és 1725 között írhatta, Reimarus ugyanis szászsebesi lelkészként („Diaconus Müllenbacensis”) említi. A 12. kő felirata: DEO HERCVLI IVLIA MAXIMA VOTI SVI COMPOS. szerepel abban a levélben is, melyet Weidenfelder 1722. július 22-én Szászsebesről Maturinus Veyssiére La Croze (1661-1739) francia származású benedekrendi történészhez és orientalistához írt, aki áttérve a protestáns hitre, porosz királyi könyvtáros lett.44 Az emlék azok közé tartozik, melyeket Ariosti 1723-ban Bécsbe vitetett. La Croze-hoz írt levelében Weidenfelder részletesen ismertet egy, a jobb kezét magasba emelő Jupitert és a sast ábrázoló gyulafehérvári ókori feliratos emléket, melynek felépítéséről egy vázlatot mellékel.45 Megígéri, hogy amennyiben La Croze-t érdekli, elküldi neki azoknak a feliratos köveknek a szövegét, melyeket évekkel korábban barátja, Reigai gyulafehérvári jezsuita másolt le. Johann Seivert tudóséletrajz-gyűjteményében említi Weidenfelder 1744- ből származó, Probléma Historico-Criticum in Dáciáé veteris... című kéziratát, mely véleménye szerint alapvetően Köleséri Sámuelnek az erdélyi aranybányákat ismertető munkája epigráfiai gyűjtésére, az ókori pénzekkel foglalkozó része pedig Andreas Teutsch (1669-1730) szász orvos kéziratára épül.46 Weidenfelder a kéziratot 1744-ben publikálásra kiküldte Haliéba Michael Gottlieb Agnethler (1719-1752) erdélyi szász pedagógus, orvos, régiségbúvárhoz, aki a hallei egyetem pénzgyűjteményének első katalogizálói között volt,47 a dolgozat azonban nem került kinyomtatásra.48 Elképzelhető, hogy a kéziratnak ez a pél43 S. I. Lukács, Catalogus Generalis seu Nomenclator biographicus personarum Provinciáé Austriae Societatis Iesu (1551-1773.) Pars III. R-Z. Romáé, 1988. 1354-1355. Reigairől ezt olvashatjuk: hungarus, „Posoniensis”. 44 Uhlius 1742, 346.; CIL III, nr. 1024. 45 CIL III, nr. 1068. 46 Teutsch Specimen Numismatum in Transylvania repertorum című művében a saját, illetve más erdélyi gyűjtők tulajdonában lévő pénzeket ismertetett. Seivert 1785, 432. 47 M. G. Agnethler, Numophylacium Schulzianum pars prior. Accedunt selectiores clarorum vivorum ad beatum Schulzium epistolae (Leipzig und Halle, 1746); M. G. Agnethler, Beschreibung des Schulzischen Münzkabinet, vols. 1—4, (Halle, 1750-1752). 48 Trausch, vol. III, 481.
