Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Demmel József: "Magyarország fölvidéke Magyarország szívéhez még jobban csatolva lesz". A magyar politikai elit, a szlovák politikai gondolkodók és a szlovák-magyar viszony 1860-1861-ben V/1221
1246 DEMMEL JÓZSEF műén a szlovák nemzet tagjának vallotta (sőt, használta „a mi szlovák nemzetünk” kifejezést is): „Meggyőződésem, hogy Magyarország alkotmánya nekünk, szlovákoknak is biztosítja a nemzetiségünket. [...] Az életemmel állok jót azért, hogy a szlovák nemzetnek a nemzetisége Magyarországon biztosítva lesz.” Justh tehát nem egyszerűen szlovák nyelvi kötődéseit „ismerte be”, hanem egy nyilvános politikai beszédben „nemzetnek” nevezte a szlovákságot, ami alighanem egyedülálló esemény a 19. századi magyar politikai main stream diskurzusának történetében. Hiszen még a legtoleránsabb magyar politikusok sem voltak hajlandóak elismerni nemzetként a szlovákságot, ugyanis azzal — saját értelmezésükben — politikai közösségként ismerték volna el, amely akár önálló politikai-igazgatási egység megszerzésére is jogosultnak érezhetné magát - veszélybe sodorva ezzel a magyar állam integritását. Justh beszédében hitet tett az 1848-as törvények mellett, ugyanakkor megállapította, hogy azok szerinte lehetővé teszik a szlovák nemzet alkotmányos képviseletét (gondolva itt feltehetőleg a népképviseleti választásokra és a törvényhatóságok átalakítására). Azt is kiemelte, hogy a magyar politikai elitnek érdekében áll a régió gazdasági fejlesztése, míg a Bach-adminisztráció például a vasútvonalak tervezésekor is „elfeledkezett” a területről. Végül a következőkkel zárta a beszédet: „Az anyagi szükségleteken túl persze szükség van a költészetre is, amely egy cél iránt lelkesítheti a nemzeteket. Én teljességgel meg vagyok győződve, hogy Deák és barátai azon dolgoznak szorgalmasan, hogy a nemzeti egyenjogúság Magyarországon megvalósuljon és tudom, hogy az országgyűlés az 1848-as törvények revíziójakor a ma itt dicsőségesen összegyűlt szlovák nemzet kérelmeit kielégíti”122 Ahogy említettük, Justh politikai rutinjával egyértelműen kiemelkedett a felszólalók közül, ráadásul a jegyzőkönyvből úgy tűnik, vállalta is azt a feladatot, hogy minduntalan kiigazítsa a memorandum eredetileg pontatlan, vagy a politika fogalmi rendszerében nehezen értelmezhető szöveghelyeit. Justh ezen pontosító javaslatai nem felesleges szőrszálhasogatások voltak, általuk sikerült egyértelműsíteni a gyűlés politikai céljait, amit az is bizonyít, hogy Justh módosító indítványainak döntő többségét a jelenlévők lelkesen megéljenezték és a gyűlés azonnal elfogadta azokat. Ennél azonban fontosabb javaslatainak tartalmi részét megvizsgálni. Az első kérdés, hogy mit gondolt Justh az önálló szlovák közigazgatási egységről? Nem meglepő, hogy a kerületet ellenzők táborához csatlakozott. Kijelentette, hogy semmilyen törvényes alapot nem lehet e kerület mögé állítani, de alátámasztotta Nemessányi egyik érvét is, miszerint az ország feldarabolását a magyar nemesség soha nem fogja támogatni, pedig szerinte „a szlovák nemzetnek egyáltalán nem mindegy, hogy az arisztokrácia tud-e vele menni vagy sem”. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy a kerület kérdését elméletben támogathatónak ítélte: „Nem azt mondom, hogy ezt az ideát teljesen vessük el. Az ideák érnek és lehet, hogy a jövőben ez is beérik; de addig azt tanácsolom, hogy a „distriktet” ne kérjük”.123 Ez pedig nem kevesebbet jelent, mint hogy a magyar 122 Z pramenov i. m. 105. 123 Z pramenov i. m. 135.
