Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Demmel József: "Magyarország fölvidéke Magyarország szívéhez még jobban csatolva lesz". A magyar politikai elit, a szlovák politikai gondolkodók és a szlovák-magyar viszony 1860-1861-ben V/1221
1228 DEMMEL JÓZSEF vázolta fel a gyakorlati teendőket.33 A magyar liberális elit e meghatározó gondolkodói a nemzetiségi kérdés megoldását nem a kollektív jogokban vagy a területi-közigazgatási autonómiában látták, sőt, úgy vélték, hogy ez utóbbi éppen hogy ellentétes a szabadság elvével. Úgy látták, hogy (mivel az egyes etnikumok gyakran egymással keverten éltek az országban) a helyi kisebbségek elnyomásának a veszélye nélkül nem adható meg a többség számára az önkormányzatiság.34 Ezzel szemben az állampolgárnak, mint egyénnek a lehető legszélesebb nyelvhasználati jogokat adták volna, amelyet a helyhatósági önkormányzatiság, a vármegyerendszer és a vallási autonómia magyarországi hagyományaira építve léptettek volna érvénybe. A magyar liberális gondolkodók ugyanis már a reformkorban is hagyományosan nagyra értékelték az ősi vármegyei önkormányzatiság és a protestáns autonómia intézményét, és alapvetően ellenezték a centralizáción alapuló államszerveződést.35 Ahogy Lukács Móric írta a Pesti Naplóban megjelent, a nemzetiségi kérdés gyakorlati oldalát a korban legalaposabban kifejtő írásában: a nemzetiségi igényeket nem önálló területek alakításával kell kielégíteni, hanem Jól rendezett helyhatósági szerkezet által, mely eléggé tág körű legyen, hogy az egyes nemzetiségek szabad kifejlésére helyet adjon, s annyiban szoríttasék korlátok közé, mennyiben azt az állam egysége elkerülhetetlenül szükségessé teszi.”36 Lukács szerint nem csak a községekben, de a megyékben is a helyi testület többségének kellene meghatároznia a hivatalos nyelvet, de úgy, hogy a kisebbség is használhassa anyanyelvét, sőt, a törvényhatóságok — persze a magyar fordítást mellékelve — saját nyelvükön levelezhetnének egymással. Az országgyűlés hivatalos nyelvéül ugyan a magyart javasolta, de hozzátette, hogy anyanyelvén is felszólalhatna minden képviselő. A királyi kúria és a kormány hivatalos nyelvéül is a magyart jelölte meg, de itt is hozzátette, hogy a nem magyar nyelvű törvényhatóságokkal folytatott levelezést két nyelven (magyarul és az adott helyi hivatalos nyelven) lehetne folytatni. Lukács hozzátette: „ennél többet egyik népfaj sem kívánhat, ha csak maga nem akar a többiek fölött uralkodni. Kevesebbel a mindnyájunk által óhajtott cél, a magyar koronához tartozó népek és országok önkénytes, nem erőltetett egyesülése nehezen, sőt véleményem szerint épen nem éretnék el.”37 Lukács tervezete a magyar liberális elit egészének az álláspontját tükrözte, te-33 Tevesz L.: Eötvös i. m. 114-116. 34 Vö. Tibor Pichler: Eötvös, Grünwald, Mudron a státna idea Uhorska. In: Uő: Etnos a polis. Zo slovenského a uhorského politického myslenia. Bratislava, 2011. 54. 35 Tevesz L.: Eötvös i. m. 106-112. Tanulságos, hogy Lónyay Menyhért egy 1848 márciusi magánlevelében az ország végromlását vizionálva azt írta, hogy a nemzetiségeknek autonómiát adó, svájci típusú kantonrendszert látja az egyetlen megoldásnak, ezt pedig a vármegyerendszer átalakításával lehetne létrehozni. Idézi Miskolczy A: A nemzeti kérdés i. m. 103. 36 Lukács Móric: A nemzetiségek és nyelvek kérdése. Pesti Napló, 1860. december 19-22. Lásd még: Lukács Móric: A nemzetiségek és nyelvek kérdése. In: Uő: Lukács Móricz munkái. II. Szerk.: Gyulai Pál. Bp. 1894. 383-386. Itt csak érdekességként jegyezzük meg, hogy a szlovák történetírás Lukács Móricot kifejezetten negatív színben látja, s egyedül egy Ludovít Stúrral folytatott, 1843-as vitája kapcsán értelmezi. [Ludovít Stúr]: A nyelvi harc Magyarországon. Egy szláv tollából. In: Uő: A szlávok és a jövő világa. Válogatott írások. Szerk.: Demmel József. Pozsony, Kalligram, 2012. 106- 116. Földes Zsuzsanna fordítása 37 Lukács M.: A nemzetiségek i. m. 386.
