Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Demmel József: "Magyarország fölvidéke Magyarország szívéhez még jobban csatolva lesz". A magyar politikai elit, a szlovák politikai gondolkodók és a szlovák-magyar viszony 1860-1861-ben V/1221
A MAGYAR ÉS A SZLOVÁK POLITIKAI ELIT 1860-1861-BEN 1225 Adolfra és Mártonra, Kossuth Gyurkára, Zátureckyre, Zmeskálra, Szmrecsányira és száz másikra. [...] költők és szónokok nyelvén beszéltek”.20 Viliam Pauliny-Tóth ugyancsak úgy említi egyszer Justhot, mint aki „színtiszta szép szlovák nyelven tart szép beszédeket.”21 A szlovák szerzők állítását épp ellenkező szemszögből támasztja alá, hogy a magyar és német források magyar felszólalásai kapcsán épp ellenkező képet festettek Justhról. Egy, az 1839-es pozsonyi országgyűlésen készült titkosrendőri jellemzése rossz szónoknak nevezi,22 és még egy nekrológjában is megemlítették, hogy nem szónoklataival tűnt ki a magyar politikusok közül.23 Persze elvileg a kétféle forrás közege nem volt azonos, hiszen magyar országgyűlési beszédei során Justhot az ország legjobb, legtapasztaltabb, leghatásosabb szónokaival vetették össze, míg a szlovák közegben erősebbnek hathatott ugyanaz a szónoki felkészültség és eszköztár, mégis feltűnő, hogy a források mindenütt szlovák szónoklatának ékességét és magyar szónoki korlátáit emelik ki. Ezen (újfent hangsúlyozva, nem első kézből származó) források szerint aligha a magyar volt Justh József első megtanult nyelve. Hogy a necpáli Justh kastélyban a 19. század első évtizedeiben szlovák vagy német szó hangzott-e el gyakrabban, azt nem tudtuk rekonstruálni, az viszont bizonyos, hogy előbbit köznyelvként hamar, szinte bizonyosan a magyar előtt sajátította el. Feltehetően emiatt is lehetett a magyar politikai elit más tagjaihoz képest nyitottabb a szlovák nemzeti mozgalom képviselői felé, ami azt eredményezte, hogy nem minden áron legyőzendő ellenfélnek, hanem vitapartnernek tekintette őket, hajlandó volt mérlegelni érveiket,24 sőt, akár évekre befogadni őket a kastélyába, gyermekei nevelőiként. Egy különleges történelmi pillanatban pedig ez az érzékenység, nyitottság egy lehetséges szlovák-magyar megbékélés kulcsfigurájává tette őt. 1861. június 6-án és 7-én ugyanis, amikor Turócszentmártonban tanácskozott a szlovák nemzeti mozgalom szinte valamennyi képviselője, és elfogadták a Stefan Marko Daxner által megfogalmazott, utólag a Szlovák Nemzet Memorandumának nevezett dokumentumot, Justh is jelen volt, sőt, aktívan részt vett a tárgyalásokon. Mindez azért fontos, mert a 19. század folyamán ez volt az egyetlen alkalom, amikor a szlovák nemzeti-szellemi elit kéréseit nem a magyar politikai elitet megkerülve egy külső hatalomhoz fordulva fogalmazta meg, hanem a pesti országgyűlés elé terjesztette, ami azt jelezte, hogy a szlovák kérések teljesítését ekkor nem a „magyarok rovására”, hanem velük együttműködve képzelik el. Ám 1861 történetét aligha érthetnénk meg a kontextus felvázolása nélkül, hiszen 20 Húrban, J. M.: Stúr i. m. 394. 21 Viliam Pauliny-Tóth: Dvaja Justhovci. In: Uő: Skola a zivot. Vyber z próz. Bratislava,1965. 41. 22 Pálmány B.: A reformkori i. m. 970-971. 23 Magyarország és a Nagyvilág, 1875. 51. sz. Tegyük hozzá, 1839 és 1875 között elmondott országgyűlési beszédeinek leiratát olvasva egy tapasztalt, logikus okfejtésekkel érvelő, jó humorú szónok képe bontakozik ki. Persze a beszéd leiratából magára a szónoki képességre vonatkozó információt a forrás természetéből fakadóan csak korlátozottan nyerhetünk. 24 Ahogy pl. Viliam Pauliny-Tóth már idézett novellája szerint Justh egy vitájuk során mondta: „talán önöknek, uraim, némely tekintetben, teoretikusan igazuk is van” Pauliny-Tóth, V: Justhovci i. m. 41.
