Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Urbán Aladár: Vasvári Pál kritikai életrajzához. Források és tanulmányok Vasvári Pálról V/1159
1178 URBAN ALADAR amivel a művész tiszteletdíját és a nyomtatás költségeit fedezte — mert nyilván nem a lánykák zsebpénze volt a fedezet — ezzel jelképesen is megszűnt Vasvári munkaviszonya a leánynevelő intézettel.71 Az engedményeket tartalmazó március 31-i királyi leiratot a március 31-én éjjel érkező hajóval Eötvös József hozta meg Perczel Mór kíséretében. Szövegét még azon éjjel ismertették a városháza terén összegyűlt, türelmetlen tömeggel. Másnap délelőtt a megyei választmány ülésén elégedetlen hangok hallatszottak, s egyesek vörös kokárdákkal vagy szalagokkal jelentek meg. (Később az utcán megtámadtak vörös kokárdát viselő fiatalokat.) A leirat felolvasását helyeslő és tiltakozó megnyilatkozások követték. Nyáry támogató, Irányi Dániel elítélő szavai után az elnöklő Nyárynak sikerült a választmány jóváhagyó nyilatkozatát biztosítania.72 Másnap, április 2-án délelőtt a Múzeumnál volt népgyűlés. A nagyszámú érdeklődőnek Nyáry ismertette a helyzetet. Hangsúlyozta, hogy két napja innen hirdették meg: a haza veszélyben. Majd kifejtette, hogy a középponti választmány miért fogadta el a királyi leiratot. Ezt követően felolvasták a Pest városi rendre ügyelő választmány kiáltványát. Ennek utolsó mondata jól érzékelteti, hogy a forradalmi mozgalmak befejezését igénylik: „Éljen a király, éljen a nádor, a független felelős magyar kormány!”73 A köztársaságot igenlő tüntetők elleni fellépést a pesti választmány végül elítélte. A kérdés az április 9-én tartott népgyűléssel került nyugvópontra, amikor a szónokok kifejtették és az egyidejűleg kibocsátott proklamáció hangsúlyozta, hogy a vörös szín nem fenyegeti a haza szabadságát és függetlenségét.74 Ezekben a napokban Vasvári Pál érdemi szerepléséről csak a megyei választmány április 13-i ülése kapcsán olvashatunk. A nép ellenséges magatartásáról (például a nemzeti zászló letépéséről) beszámolva Halász Boldizsár a nép felvilágosítását javasolta, hogy leküzdjék annak bizalmatlanságát. Vasvári egyetértett és hangsúlyozta, hogy a népet haladéktalanul fel kell világosítani, „ez a leghatározottabb lépés lesz nevelésére nézve”. Eddig „szemfedelet” borítottak rá, ezt kell leemelni róla. „Nehogy kísérteties rémmé fajuljon át holt dermedtségéből. Mutassuk meg neki a jótevő kezet, - nem háláért [...] hanem csak azért, hogy lássa, miként azon kéz, mely eddig szolgaságra intetett, megfordult és áldani kész”. A tudósítás szerint Vasvári kijelentette, hogy nem szereti, miszerint „törvényeink ő cs. apostoli fölsége” kezdetekkel adatnak ki, mert a népre az első benyomás a leghatározottabb. „Hiába akarnék vele azt megértetni, hogy a törvényhozók ezeket erőszakos küzdelemmel csikarták ki.” Olyan ez — folytatódik az érvelés — „mint hajdan a dodonai jóslat volt, Görögországban, 71 Lővei Klára emlékezései szerint Teleki Blanka március 15. után maga bontotta fel a szerződést Vasvárival, hogy a népszerű szónokot ne terheljék a napi pár órás tanítási feladatok. Sáfrán, Teleki Blanka 471. 72 MT 1848. április 1. NU 1848. április 4. Spira, A vezérmegye 741. Varga, Jobbágyfelszabadítás 311-315. A középponti választmány délutáni ülésére Varga, Jobbágyfelszabadítás 315-316., Spira, A pestiek 80-84. 73 PH 1848. április 4. A beszámoló közli a kiáltvány szövegét. A NU 1848. április 6. száma szerint Nyáry után Vasvári is beszélt. Ennek tartalmát, illetve a szónoknak a republikánusok fellépésével kapcsolatos magatartását nem ismerjük. 74 PH 1848. április 11. Rövid tudósítás a proklamáció szövegével.
