Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Urbán Aladár: Vasvári Pál kritikai életrajzához. Források és tanulmányok Vasvári Pálról V/1159
1171 nyt keresték meg, majd Kossuthoz mentek, s ő eszközölte ki a meghallgatás helyét és időpontját. Mielőtt azonban megjelentek volna az országgyűlés előtt, a nádor kívánságára őt is megkeresték. Ekkor tőle „azt a kijelentést vettek, miszerint az előzmények után nem tartja már szükségesnek a küldöttség Bécsbe menetelét”. A küldöttség másnap Batthyánynál tisztelgett, mivel hírét vették, hogy a minisztériumba „népszerűtlen nevek” is bekerülhetnek. Batthyány kijelentette: ismerik elveit, s ha a minisztérium „bármely ága” megcsonkíttatnék, visszaadja megbízatását. A nádor is nyilatkozott, hogy azt kívánja, hogy a minisztérium minden ága független legyen. „Mindezen előzmények után — foglalta össze Hajnik — küldötteink eladottak a Bécsbe meneteltől.”45 A Pozsonyban járt küldöttség pontos személyi összetételét nem ismerjük. A helyben megjelenő Budapesti Híradó ezzel nem foglalkozott. Az bizonyos, hogy a résztvevők nem voltak azonosak azokkal, akik 16-án a petíciót aláírták. A volt pozsonyi jurátusok közül ketten emlékeztek, elsősorban az ifjúság küldötteire. Paskay Gyula szerint „Ez időtájt érkezett a pesti ifjúság Pozsonyba. Velük volt Petőfi Sándor, Jókai Mór, Degré Alajos, Vas Gereben (Radákovics), Lisznyai Kálmán, s többek. Ezekkel együtt eljött több egyetemi polgár, élükön Vasvári Pállal”.46 Petőfi nevét meglepetten olvassuk, mivel március 16-án nem jelölték a küldöttségbe, s 17-én nem írta alá a folyamodványt. Paskay azonban szemléletesen írja le az aznap este, az ifjúság köszöntésére a „Zöld fánál” rendezett díszvacsorán Petőfi öltözetét és magatartását. Az asztalfőn ült Petőfi Sándor zöld színű zrínyiben, alatta piros mellényt viselt, kihajtott fehér gallérral. „Rossz kedvében volt, mert hol az egyik, hol a másik kezével belemarkolt a hajába, hogy azt homlokáról hátratolja.”47 Nem zárhatjuk ki tehát, hogy Petőfi mégis elment a hajóval, bár nem volt a küldöttség tagja. A másik emlékezés központi alakja Vasvári Pál. A szerző szerint a Pesten megalakult „forradalmi komité” küldöttsége, amely szerinte 12 tagból állt, „egy szép napon” megérkezett Pozsonyba. Vezére Vasvári Pál volt, s rajta kívül csak Petőfire, Lisznyaira, Oroszhegyi Józsára és Korányi Frigyesre emlékezett. Az alsótáblán a délceg Vasvári Pál bemutatta magát és társait mint a „forradalmi komité ideiglenes tagjait”. Beszédében arra hívta fel a rendeket, hogy „mielőbb feloszolván”, siessenek haza és gondoskodjanak az ország jövőjéről. A beszédet öt perc szünet követte a meglepetéstől, majd Kossuth — ki a beszéd alatt lehajtott fejjel ült — reagált. Higgadtan azt hangsúlyozta, hogy a feladatokat a Bécshez közeli Pozsonyban kell megoldani. Pest nem az ország közepe, s az ifjúságnak a béke és a rend fenntartására kell törekednie. A szerző szerint a „kioktatás” után Vasvári „erőteljes férfias hangon” így szólt: „Én pedig mint a küldöttség vezére még egyszer utoljára felhívom az itt egybegyűlt vármegyék követeit, hogy legkésőbb 14 nap alatt oszoljanak szét.”48 Ez az emlékezés jó példája VASVÁRI PÁL KRITIKAI ÉLETRAJZÁHOZ 45 PH 1848. március 24. (A királynak benyújtani tervezett kérelem szövege ismeretlen.) 46 Paskay, A jurátus élet 76-77. 47 Paskay, A jurátus élet 79. 48 Török Zsigmond, Apró fényképek. Szabadka. 1882. 37-42. Korányi Frigyes egyébként csak Vasvárira és Meixner János nevű társára emlékezett. Kapronczay Károly, Koránja Frigyes. In: A márciusi fiatalok 2000. 339.
