Századok – 2013
KÉTSZÁZ ÉVE SZÜLETETT EÖTVÖS JÓZSEF - Deák Ágnes: "…Optimismus és pessimismus közti folytonos oscillálás" Eötvös József politikai programja a Schmerling-provizórium idején V/1137
1146 DEÁK ÁGNES számolt neki az általa Augusszal közölt programról, s úgy látja, az megegyezik azzal, amit néhány nappal korábban Deák Kemény, Eötvös, Csengery Antal, Majláth György, Tisza Kálmán, stb. előtt is fejtegetett.38 Eszerint tehát bár igaz az, hogy Deák például a húsvéti cikk megjelentetése előtt semmilyen formában nem konzultált a fővárostól akkor éppen távol levő Eötvössel (de a cikk szövegét papírra vető Salamon Ferenctől tudjuk, hogy még Andrássyt sem engedte be magához Deák a cikk születése közben39), ám a fejében körvonalazódó kiegyezési javaslatot a magyar politikai elit széles köreiben ismertette, így Eötvössel is. Érdemes továbbá Eötvös 1864-es miniszteri listáját összehasonlítani az 1866 őszén fővárosi körökben keringő miniszteri listával. Beksics Gusztáv a következő politikusokat sorolja fel ez utóbbiról: Sennyey Pál báró (akkor a helytartótanács élén álló főtárnokmester), Majláth György (akkor magyar udvari kancellár), Andrássy Gyula gróf, Lónyay Menyhért, Ürményi József, Eötvös József báró.40 Eötvös ezzel szemben nem szabadelvűekből és konzervatívokból álló koalíciós kormányban gondolkozott, hanem 1848-as minták szerint legfeljebb a király személye körüli miniszter posztján akart konzervatív politikussal számolni. Lónyay naplósorai érzékeltetik továbbá, hogy a későbbi pénzügyminiszter „az Optimismus és pessimizmus közti folytonos oscillálás” politikusát nem tekintette irányadó politikai személyiségnek. Hajlamos tervezgetéseiben, ahogy borúlátásában is, az idealista álmodozó lelkesedésének megnyilvánulásait látni.41 Más forrásokból is tudjuk, Eötvös nem volt népszerű politikus személyiség. Az ellenérzéseket — politikusi életművének korábbi kitérői mellett — legközvetlenebbül az 1859-ben megjelent Die Garantien der Macht und Einheit Österreichs című röpirata generálta, melyben Eötvös föderatív szerkezetű, alkotmányos összbirodalom megteremtését hirdette birodalmi parlamenttel s az egyenjogú tartományok autonómiájával, ami nagyon messze állt a későbbi dualista célkitűzésektől. A röpirat megjelenését követő ,jeges hangulat”-ot42 érezhetően nem oldotta fel 1860-1861 új irányt vett politikai aktivitása és Eötvös csatlakozása Deák köréhez. A provizórium éveiben is számolnunk kell az ebből a forrásból származó elítélő vélemények közvéleményt formáló hatásával. Egy rendőrségi besúgójelentés szerint például amikor néhány honvédtiszt (köztük Vidacs János, Sebes Emil és a valószínűsíthető informátor, Gelich Richárd) Pest-Budáról Vácra kirándult, s politizálás közben Deákot és Eötvöst is kitárgyalták, az utóbbiról a következőképp nyilatkoztak: „... megemlítették, hogy ő sokkal rosszabb, mint Schmerling, mivel a februári alkotmány [azaz a februári 38 A levelet idézi: Beksics: Kemény Zsigmond 311. 39 Salamon Ferenc visszaemlékezését közli: Deák Ferencz beszédei III. 399. 40 Beksics: Kemény Zsigmond 318. 41 Vö. Fáik visszaemlékezésével: Deák környezetében „némely meglehetősen szűk látkörű és középszerű tehetséggel bíró emberek voltak, kiknek szemében rég szálkát képeztek úgy Eötvös, mint Trefort szellemi fölényüknél fogva. ... Eötvösről azt mondták, hogy ő poéta, filozófus, de nem gyakorlati államférfi, magyar államférfi pedig éppenséggel nem.” (kiem. az eredetiben). Fáik: Kor- és jellemrajzok 330. Lónyay azonban naplójának tanúbizonysága szerint nem tartozott Eötvös rosszakarói közé, épp ellenkezőleg Eötvöst ,jóbarátom”-ként tartotta számon. Vö. Cieger: Lónyay Menyhért 115. 42 Sőtér: Eötvös József 280.
