Századok – 2013
KÉTSZÁZ ÉVE SZÜLETETT EÖTVÖS JÓZSEF - Deák Ágnes: "…Optimismus és pessimismus közti folytonos oscillálás" Eötvös József politikai programja a Schmerling-provizórium idején V/1137
1138 DEÁK ÁGNES szerveződés területén szerteágazó és intenzív tevékenységet végzett,3 az informális politikai térben is kezdeményezni kívánt, mégpedig három irányban: Egyrészt együttműködést épített ki Trefort Ágoston támogatásával az osztrák-német liberálisok ún. autonomista csoportjának két jelentős alakjával, Moritz von Kaiserfelddel és Dr. Kari Rechbauerrel. Nem tudjuk, pontosan mikor kezdődött a szorosabb kapcsolat közöttük, Fáik Miksa leginkább Eötvös Politikai Hetilapjának megindulásától (1865. nyár) dokumentálja ezt.4 Eötvös tevékenysége azonban legalábbis 1865 nyarát követően nem csak az autonomista körökben keltett figyelmet, mutatja ezt például az Ignaz Plener pénzügyminiszter köréhez tartozó Bartholomäus von Carnerivel folytatott levélváltása is 1866-ban.5 Ezzel egyidőben Eötvös 1863 szeptemberében közelítő gesztusokat tett az akkor még nagyhatalmú Anton Schmerling államminiszter felé is, aki az osztrák-német liberálisok legnagyobb tekintélyű vezetőjeként élvezte az uralkodó bizalmát. A Magyarországban dúló szárazság s a nyomában járó nyomor orvoslásának érdekében Eötvös 1863 szeptemberében Bécsben járva az uralkodónál Schmerlinget is felkereste, s javasolta: az uralkodó hívjon össze új magyar országgyűlést, melyen maga is jelenjen meg, az majd bizalmat kelt, s elindíthatja az egyezkedés folyamatát. Fáik visszaemlékezése szerint Schmerling nem zárkózott el ettől, s a terv mindenekelőtt Forgách Antal gróf magyar kancellár ellenzésén bukott meg, aki szerinte hiúságból lépett fel ellene.6 Ferenczi Zoltán azonban helyesen hozzátette ehhez, hogy az országgyűlés „aligha vezetett volna sikerre”, s ez is lehetett Forgách ellenkezésének oka, ahogy a kortárs Kecskeméthy Aurél is úgy vélte, Schmerling támogatna ugyan egy újabb országgyűlést, de csak azért, hogy annak eredménytelensége után megbuktathassa Forgáchot.7 Ugyanakkor Fáik nyilatkozata Eötvös találkozásáról az államminiszterrel némileg ellentmondásos, hiszen visszaemlékezése egy másik helyén meglehetősen csípős hangulatúnak ábrázolta a magyar és az osztrák-német politikus találkozását, igaz, másutt pedig több találkozóról beszélt, de nem közölt részleteket.8 Schmerling a maga emlékirataiban nem említette Eötvöst,9 s mivel minisztériumának 3 Ferenczi-. Báró Eötvös József 226-227., 235., 246. 4 Fáik: Kor- és jellemrajzok 334-335., 384.; az autonomistákról lásd: Somogyi Éva: A birodalmi centralizációtól a dualizmusig. Az osztrák-német liberálisok útja a kiegyezéshez. Bp., 1976. 28-30., 46-54. 5 Frank Tibor: Eötvös és Carneri. Ismeretlen osztrák-magyar véleménycsere a dualista berendezkedésről. Aetas, 20. évf.( 2005) 3. sz. 147-154. 6 Fáik: Kor- és jellemrajzok 227-228. 7 Ferenczi: Báró Eötvös József 239-240.; Ferenczi Zoltán: Deák élete 2. köt. Bp., 1904. 409.; Kecskeméthy naplójegyzete, 1862. máj. 16. Kecskeméthy Aurél naplója 1851-1878. S. a. r. Rózsa Miklós. Bp., 1909. 130. 8 Eszerint Eötvös a Schmerlingnél tett első találkozása alkalmával „szorgosan kerülte a politika érintését”, távozása előtt Schmerling kérdezett rá gúnyosan: mikor fogják ők felváltani a jelenlegi kormányt. Eötvös válaszára, miszerint előbb még az ókonzervatívok következnek, majd utána jutnak kormányra Magyarországon a szabadelvűek, Schmerling így szólt: „Majd meglátjuk, kedves Eötvös!”, mire Eötvös: „Igenis meglátjuk, kedves Schmerling!” Azután Schmerling hirtelen áttért az „excellenciás uram” stílusra, erre Eötvös: „...én épp oly kevéssé vagyok excellencziás, mint önnek kedves Eötvöse!” Fáik: Kor- és jellemrajzok 223. 9 Österreichs Weg zur konstitutionellen Monarchie. Aus der Sicht des Staatsministers Anton von Schmerling. Hrsg, von Lothar Hobelt. Frankfurt am Main, 1994.
