Századok – 2013
KÉTSZÁZ ÉVE SZÜLETETT EÖTVÖS JÓZSEF - Gábori Kovács József: "Kinyilatkoztatom előre, hogy a, régi eretnek vagyok ma is". A centralisták önállósága és integrálódása az 1847-es Országgyűlésre való készülődéskor V/1093
A CENTRALISTÁK KÉSZÜLŐDÉSE AZ 1847-ES ORSZÁGGYŰLÉSRE 1125 vánt politikai pozíciót ebből akarták levezetni, és létjogosultságát bizonyítani, miközben a municipalisták álláspontját korszerűtlenként igyekeztek feltüntetni. Mindeközben a municipalistákkal kötött kompromisszumnak is maradéktalanul eleget tettek, hiszen azoknak a centralistákétól eltérő véleményét is közölték a lapban. A centralisták által bejelentett cikkek a lap állandó munkatársává ez idő tájt váló Kemény Zsigmond tollából származnak. A tizenkét részes cikksorozatban Kemény jórészt a centralisták által már leírt dolgokat ismétli. A magyar közjog a népesség kilenctized részét ignorálja, és a maradék egytized kezébe juttat az ötvenkét megyében minden befolyást. Ez a megyerendszer a magyar alkotmány alapja, ennek alapja pedig a „kortes-ember”, aki tudatlan és szegény, ebből kifolyólag megvesztegethető, és tudatlansága, bosszúvágya és a megyegyűléskor szokásos itatás miatt a botrányok előidézője is.149 Épp e tudatlansága miatt nem szabad a kortest büntetni, hiszen bűnét fel sem képes fogni. Nem mondja ki, de nyilvánvalóan a Záborszky által idézett francia és badeni törvényekre válaszul jegyzi meg, hogy Európa alkotmányos országaiban a cenzusos választójog garantálja a választók műveltségét, ami mellett ezeknek tudatában kell lenniük bűnük súlyának, így jogosan kapnak súlyos büntetést. A hazai megvesztegetettre azonban csak annyi büntetést szabna ki, hogy elmenjen a kedve ettől a keresetmódtól, míg a megvesztegetőket aránylag nagy pénzbüntetéssel sújtaná. A megyegyűlés előtt, alatt és után elkövetett rendbontásokért felelőseket viszont ,,a’ rendesnél sokkal szigorúbb” elbírálás alá venné, és a megyéket is jóval komolyabb ellenőrzésnek vetné alá. Szintén szigorúan büntetné a kortesvezéreket és azokat is, akik nevében ezek eljárnak.150 A kihágások feletti bíráskodást kivenné a megyei tisztviselők kezéből. Ezt lényegében a hatalmi ágak megosztásának szükségességével indokolja, mikor rámutat, hogy a győztes párt által választott tisztviselők vesztes párt hívei fölötti bíráskodása nem lehet objektív. A választási kihágások büntetésére szerinte független bírákat kell választani, és a legjobb az lenne, ha a bíróságokat az időszaki választásoktól is függetlenítenék, és tagjaik elmozdíthatatlanok lennének.151 Csupán büntető törvények révén azonban a korteskedést a benne részt vevők nagy száma, becsvágya, stb. miatt nem lehet jelentősen csökkenteni.152 Ehhez a megyerendszer gyökeres reformjára is szükség van, ami a megyék túlzottan széles jogkörének pontos körülhatárolását és egyben korlátozását is jelentené.153 Mindemellett a megyékben „olly tömeg alkotja a’ közgyűlést és hoz az igénytelen tárgyaktól kezdve a’ legbonyolodottabbakig határozatokat, mellynek néhol 149 Kemény Zsigmond: Eszmetöredékek a’ korteskedés és ellenszerei körül. I. PH. 1847. május 6. 875. sz. 291-292. 150 Kemény Zsigmond: Eszmetöredékek a’ korteskedés és ellenszerei körül. II. PH. 1847. május 9. 877. sz. 299. 151 Kemény Zsigmond: Eszmetöredékek a’ korteskedés és ellenszerei körül. III. PH. 1847. május 11. 878. sz. 303. 152 Kemény Zsigmond: Eszmetöredékek a’ korteskedés és ellenszerei körül. IV PH. 1847. május 20. 883. sz. 325. 153 Kemény Zsigmond: Eszmetöredékek a’ korteskedés és ellenszerei körül. V PH. 1847. május 21. 884. sz. 329.
