Századok – 2013
KÉTSZÁZ ÉVE SZÜLETETT EÖTVÖS JÓZSEF - Gábori Kovács József: "Kinyilatkoztatom előre, hogy a, régi eretnek vagyok ma is". A centralisták önállósága és integrálódása az 1847-es Országgyűlésre való készülődéskor V/1093
1122 GÁBORI KOVÁCS JÓZSEF a centralisták közül került ki: „ [e] ’ nagy fontosságú ügyben minden magasabb combinatioval irt czikkelynek megnyitók lapjainkat. Annyival inkább közöljük e’ czikkelyt, melly a’ fenforgó tárgyban nézeteinket sok részben megközeliti”. A cikkben használt érdekegyesítés Kossuthi terminológiája szintén municipalista szerzőt sejtet. E tekintetben mégsem mehetünk biztosra, mivel a centralisták eszméik terjesztése érdekében ez idő tájt gyakran vettek át fogalmakat és kifejezéseket a municipalisták fogalomkészletéből. Csengery viszont bizonyíthatóan teret engedett lapjában a municipalisták örökváltsággal kapcsolatos cikkeinek is. Április 18-án a később a Kossuth Hírlapjába is dolgozó publicista, Szeberényi Lajos fejezte ki az iránti kívánatát, hogy ha a következő országgyűlésen nem sikerül törvénybe iktatni a kötelező örökváltságot, „az országgyűlés legalább a’ már megváltott, vagy magokat egyenként megváltandó községeknek igyekezzék a’ honpolgári jogot megadni”.138 A centralisták a cikk megjelentetésével, valamint azzal, hogy annak tartalmát nem kifogásolták szerkesztői jegyzetben, lényegében egyetértésüket fejezték ki, és e ponton politikai pozíciójukat a reformellenzék zöme által kijelölthöz igazították. Ezt vélhetően a municipalisták is érzékelték, ami tovább javíthatta a két csoport viszonyát. Ráadásul Dunamelléki és Szeberényi mellett más municipalista szerzők is publikáltak 1847 első felében a Pesti Hírlapban. Március 2-án Szeberényi Lajos öccse, Andor igyekezett számításokkal cáfolni a Budapesti Híradó állítását, miszerint a magyar jobbágyok jól élnek. Az általa bemutatott számok eltérnek ugyan az Eötvösnél olvashatóaktól — Szeberényinél magasabb adóösszegek szerepelnek —, de ő is arra a következtetésre jut, hogy a magyar jobbágy helyzete rossz.139 Március 5-én Wesselényi Miklós Erdélyi Híradóban megjelent cikkét hozta le a centralista lap. Ebben Wesselényi az ellen tiltakozott, hogy a búzából még éhínség idején is pálinkát főzzenek.140 A Jobbágyi viszonyok című írás szerzőjének névbetűi — Sz. I-n. — vélhetően a később a radikális Március 15. és Demokratia lapokba rendszeresen író Szokolay Istvánt rejtik, aki már 1845-től rendszeresen írt a Pesti Hírlapba.141 A konzervatív cikkekkel vitázó, és a jobbágyok helyzetét jogi szempontból tárgyaló cikksorozat szerzője legfontosabb reformpontokként a közteherviselést, a városi ügyet és az örökváltságot nevezte meg, és kijelentette, hogy ez utóbbi pontban „az ellenzéknek és szabadelvűeknek általános meggyőződésre és egyetértésre kell emelkedni”, és azt „utasításul is kell adniok”.142 Egy municipalista ilyen jellegű kijelentése a 138 Szeberényi Lajos: Népképviselet és örökváltság. PH. 1847. április 18. 865. sz. 251. 139 Lódi [Szeberényi Andor]: A’ magyar jobbágy’ adója. PH. 1847. március 2. 839. sz. 141. Lódi már 1846 márciusától írt a lapba. 140 Wesselényi Miklós: Szabad-e még most is, az annyira drága és szűkülő gabonából pálinkát főzni?. PH. 1847. március 5. 841. sz. 151-152. A cikk eredetileg az Erdélyi Híradó melléklapjában, a Nemzeti Társalkodóban jelent meg: Wesselényi Miklós: Szabad-é még most is, az annyira drága és szűkülő gabonából pálinkát főzni?. EH. 1847. február 25. 225. sz. 128-130. 141 Szokolay első cikke teljes névaláírással jelent meg a lapban 1845 februárjában: Szokolay István: Védegylet és ellenei. PH. 1845. február 9. 429. sz. 87-88. Szokolay 1847-es írásai: Sz. I-n. [Szokolay István?]: Jobbágyi viszonyok. I-IV PH. 1847. január 31. 822. sz. 69.; PH. 1847. február 4. 824. sz. 77.; PH. 1847. február 25. 836. sz. 127.; PH. 1847. február 26. 837. sz., 131. 142 Sz. I-n. [Szokolay István?]: Jobbágyi viszonyok. I. PH. 1847. január 31. 822. sz. 69.
